6.rész-Mi történik?

-Jójójó,nem szóltam.-mondta...Louis.Azt hittem,legalább benne megbízhatok egy kicsit.Fény tört be a szobába,aztán mögém léptek.

-Mady.-szólított meg Niall.
-Tessék,mondd.-fordultam feléjük.
-Nem hiszek nektek.-közölte hűvösen.-Mi történt köztetek?-szegezte nekünk a kérdést karba tett kézzel.
-Niall fejezd már be te barom,  mondtam hogy nem történt semmi.-mondtam törökülésben.
-Hazudsz.
-Nem hazudik.-forgatta a szemét Louis.
-Nembaj,majd kiderül.
-Nem derül ki mert nincs minek kiderülnie!-kiáltottam rá. Nem igaz hogy ilyen hülye vagyok...
 Niall keze csattant az arcomon.Elrántottam a fejem oldalra,hogy a hajam eltakarja az arcom.Kezemet a sajgó területre helyeztem,miközben egy könny csordult ki a szememből.
-Niall!-kiáltott Louis,aztán mellém ült.
-Jézusom...-hallottam Niallt az orra  alá motyogni.-Mady,én...én sajnálom.-ő is mellém ült majd ölébe húzott.Legszívesebben elmásztam volna onnan,de rettenetesen fájt az arcom.
-Mady,sajnálom...Ne haragudj.Mutasd.-nyúlt felém.Hagytam hogy hozzámérjem,két keze közrefogta az arcomat.Felszisszentem.
-Louis.Hoznál jeget?-kérdezte a srácot,aki aggódva nézett.
-Persze.-mondta és kirohant.
Könnyekkel teli szemmel néztem Niallra aki még mindig az arcomat tartotta.
-Mady,tényleg nagyon sajnálom.De rohadtul kiakasztasz.
-Aha,legyek én a hibás ezért is.-mondtam és elkezdtem kimászni karjai közül,amikor berontott a többi srác.Igen,mind a négyen.
-Mi történt?
-Ki ütötte meg?
-Most akkor Niall vagy Louis volt?
-Kuss,nyugodjatok le.-oltotta őket Niall.-Louis add azt ide.-vette ki a kezéből a jeget,majd az arcomnak nyomta.Fájdalmasan sikítottam fel,miközben a többi fiú rólam beszélt.
-MADY!-nézett rám Liam.
-T-tessék?
-Mi van a térdeiddel?-nézett rám aggódva.
Lenéztem,és láttam hogy mindkét térdemet lila foltok díszítik,nem kis méretben.Oh.
-Oké elegem van húzzatok kifelé.-mondta Niall erélyesen. Visszalökött az ágyamra,aztán hangos ajtócsapással újra magamra hagyott,egy hatalmas duzzanattal és két óriási lila folttal.

***************************************************************************
-Gyere kijöhetsz enni.-dugta be a fejét az ajtómon Harry.
-Oké.-felálltam és elindultam.Ő bevárt az ajtómnál aztán felkapott karjaiba.Nevetve néztem rá.
-Niallnak ssht!-nézett rám ő is mosolyogva.Miközben végigmentünk a folyosón Harry karjaiban tarva csikizett én meg sikítva nevettem.
-Cssst!-nevetett rám.
Kezeimmel befogtam a számat,de még mindig csikizett így én még mindig nevettem.A konyhaajtó előtt megállt és letett engem.Átölelt és közben a fülembe suttogott.
-Sajnálom Mady,hidd el minden rendben lesz.
Beléptünk a konyhába,és észrevettem hogy Zayn nincs a helyiségben.
-Hol van Zayn?-néztem hidegen Niall szemébe.
-Elutazott.
-Visszajön?
-Nem,mert?
-Csak kérdeztem.-Váltottunk párszavas beszélgetést.Arcomon egy nagy,piros duzzanat volt,nem tudtam nem észrevenni hogy mindenki azt nézi.Leültem a "helyemre" és hajamat az arcom elé igazítottam.
Steaket ettem,ahogy a fiúk is.Halkan nyammogtam a falatokat,aztán egyszer hallottam hogy a nevemen szólítanak.Felnéztem és láttam hogy újfent mindenki engem néz.Hát dejó.
-Tessék?Ne haragudj,nem figyeltem.-néztem Niall szemébe.
-Azt kérdeztem hogy elvagy ott a szobádban,tőlünk távol?Van egy hozzánk közelebbi szoba is.
-Ja,kösz nem,elvagyok én ott.
-Hát,a te döntésed.
Bólintottam,aztán folytattam az evést.


Igen,miután jóllaktunk újra száműztek a szobámba,de meg sem lepődtem rajta.
Igazából fogalmam sem volt mit csináljak.Végigdőltem az ágyamon,és megint csak néztem kifelé a fejemből.

Hanyatt dőlve pihentem,amikor hatalmasat reccsent az ajtóm aztán...hát kidőlt. Ijedten pattantam fel az ágyam mellé,és amikor megláttam Nate-et.Ő az egyik legjobb barátom,de már legalább két hete nem beszéltem vele.
-NATE!
-Ssssht!Mady fogd be!-Kezét erősen szorította a számra,aztán a csuklómnál fogva elkezdett rohanni velem a folyosón.Szó szerint úgy húzott maga után,hogy két méteren vagy háromszor megbotlottam.
Kiráncigált a bejártati ajtó(maradványai)n,beültünk a kocsijába és száguldottunk.
-Nate,mi a szar van már?Mi a jó istent csináltál?-zokogtam.
-Mady ne sírj kérlek.
Abbahagytam a sírást(*abba akartam hagyni),de a remegtem és izzadtam.Nem tudtam felfogni mi történt.
Éreztem hogy nem tud rám is,és az útra is figyelni,ezért inkább elhallgattam.
Lassan megálltunk a házuk előtt,aztán bevezetett.
Leültünk a nappali kanapéjára,ő pedig az ölébe húzott.Őszintén?Mindketten tudtuk hogy szeretjük egymást,de egyikünk sem lépett.
-Nate,kérlek szólalj már meg!
-Nem elég egyértelmű?Kihoztalak onnan.
-De ugye tudod hogy az életeddel játszol?-gördült le egy újabb könnycsepp az arcomon.
-Mady-fogta két keze közé az arcomat-érted megéri.
-H-hogyan csináltad?
-Egyszerű volt.-Vonta meg a vállát.-Okosan mindig bekapcsolod a GPS-ed.Szegény butus fiúkák pedig azután tették tönkre a mobilod,hogy a "biztos helyre" vittek.
-De mégis mit csináltál velük?
-Tudod milyen előnyös ha valakik az ajtóban hagyják a kulcsot?
Felengedtem,nem érdekeltek a OneDirectionos srácok.Ugyan,hogy találnának már meg?Sehogy.Szorosan megöleltem Nate-et.Felnevetett és én csatlakoztam hozzá.
-Mady nincs semmi bajod?Nem bántottak ugye?
-Nem,komolyan nem.Kaptam egy pofont,de semmi több.
Még szorosabban fonta körém a karjait,így aludtunk el mindketten.


Nem tudom mennyit szundíthattunk,de nagyon jól esett. Nate egyedül él,19éves. Nagyjából 6éve ismerjük egymást és mindig nagyon jól kijöttünk...















:)