16-Otthon

Imádom a palacsintát.-ültem fel mosolyogva egy magasabb székre.
-Uhh,dejó!-mosolyodott el ő is,és minden idegessége elszállt.

Miután benyomtunk pár palacsintát megkérdezte hogy van-e hová mennem.Elgondolkodtam azon,hogy rávágjam-e hogy van,de mivel nem így volt megkért hogy maradjak.Természetesen azt,miért nincs nem mondtam el neki.
Most itt fekszem egy ismeretlen fiú ágyában,míg ő a kanapéra lett száműzve.Ha anyám ezt megtudná,biztos hogy évekig nem engedne ki a szobámból.
Folyamatosan azon járt az eszem hogy mi legyen most velem.Úgy éreztem magam,mintha sárba ragadtam volna.Nem volt merre mozdulnom,mert mindenhol ott vártak rám.Lelki szemeim előtt láttam ahogy megjelennek és újra magukkal vonszolnak.Mégis mit tettem amiért ennyit kell szenvednem?

Egy ébresztőóra hangos zajára ébredtem.Felugrottam Connor ágyából,fentebb rángattam a nadrágját és kiszaladtam a nappaliba.
-Ne haragudj Mady!Halkabbra kellett volna vennem.-mentegetőzött miközben felült a kanapén.
Nevetve mellé másztam.
-Ugyan!
-Nézd,mennem kell dolgozni,de ha szeretnél itt maradhatsz!Kettőkor jövök haza,hagyok itt neked pénzt szóval rendelhetsz pizzát vagy valami.-ajánlotta fel,miközben a konyhába sétált,rólam egy pillanatra sem levéve a tekintetét.
-Ó,nem dehogy!-tiltakoztam azonnal.
-Miért nem?-tért vissza két pohár vízzel,majd felém nyújtotta az egyiket.
-Nem is ismersz!Miért vagy ilyen kedves velem?-fogtam a két tenyerem közé a poharat.
-Azért mert látom hogy segítségre van szükséged,és ha én nem akkor senki nem fog neked segíteni.-mondta egy szomorú mosoly kíséretében.
-Köszönöm...-mondtam beleegyezően.
-Örülök!-mosolygott.
-Ne haragudj,de tényleg sietnem kell.-nyomta a kezembe a távirányítót majd a fürdőszobába ment.
Bekapcsoltam a tévét és végignézve az összes bugyuta csatornát végül leragadtam a Spongebobnál.
Hiába néztem ezredjére,minden "poénon" hangosan felnevettem.Törökülésbe helyezkedtem és Connor takarójába burkolózva kezdtem nézni a mesét.
Connor kijött a fürdőszobából egy fekete szűk farmerban és fehér pólóban. Woaw,ez a srác iszonyú jól nézett ki.
Elmosolyodtam,amit ő viszonzott is.
-Komolyan,nagyon sajnálom,pedig elhiheted szívesen tölteném az időmet egy ilyen gyönyörű lány társaságában!-mosolygott még mindig.
-Semmi baj,inkább te ne haragudj hogy így belekavartam az életedbe!
-Ne butáskodj Mady!Sietek,a pénz a pulton,kulcs a zárban!-fordult meg majd becsukta maga mögött az ajtót.Hirtelen gondolatok ezrei árasztottak el.Niall és a fiúk nem tudják hogy melyik iskolába járok.Ha bemennék,elterelhetném a figyelmem.Az egyetlen bökkenő,viszont az hogy haza kéne mennem ruhákért és a könyveimért.
Az órára pillantottam.7:23.Ha minden igaz akkor anyám már régen elment dolgozni,Connor pedig csak kettő körül ér haza.
Tudtam hogy veszélyes amit kiterveltem,de meg kellett kockáztatnom.Kikapcsoltam a TV-t majd az ajtóhoz léptem.
Pár perc múlva már kissé zavarodottan mászkáltam az utcán.Nem ismertem ezt a várost teljesen,hogy pontosítsak inkább csak a lakhelyem környékét.Megkérdeztem egy-két járókelőt hogyan is találhatnék haza,majd miközben válaszoltak furcsa szemekkel vizslattak.Nem is csodálom,egy túlméretezett nadrág,póló és pulcsi nem lehet túl vonzó rajtam.Mit sem törődve velük,idegesen pillantgattam minden másodpercben jobbra-balra az ismerős szőke fejet figyelve.
Nagyjából 20 perc séta után végre beértem az utcánkba.Néhány fa mögül lestem meg,van-e valami gyanús a házunk körül.Miután kívülről semmi aggasztót nem láttam,közelebb merészkedtem majd beléptem az otthonomba.Alaposan körbenéztem,nem tartózkodnak-e itt,de megkönnyebbültem vettem észre hogy nem.
Felrohantam a szobámba,és egy bőröndöt teleszedve a cuccaimmal indultam visszafelé.
Elgondolkodtam azon,hogy hagyok anyának egy apró levelet,de nem mertem kockáztatni.Remélem nem veszi észre hogy eltűnt néhány cuccom.
Szörnyű volt ott lenni,úgy hogy nem tudtam mikor jövök következőre.Elérzékenyülve álltam a nappalink közepén amikor odakintről egy autó ajtajának csapódását hallottam.Rémülten pillantottam az ablakra,és azonnal beazonosítottam Niall fekete range roverjét.
BASSZAMEG!Miért pont most?
Eszeveszetten a hátsó ajtó felé rohantam,és reméltem hogy nyitva van,valamint kijutok mielőtt Niall beéérne.
Magam után rángattam a bőröndöt,futottam ahogy bírtam.A kert hátsó ajtajáig tökéletesen elértem,de aztán a szöszi öblös ordítását hallottam.
-AZONNAL GYERE VISSZA!
Eszemben sem volt visszamenni.
-MADY!-hallottam kiabálását,miközben becsaptam magam mögött a kis ajtót.
Szaladtam,magam után húzva a csomagomat.Nem voltam gyors.De van egy apró előnyöm.Ha kocsival akar utánam jönni,teljesen biztos hogy elkap.Kivéve...
Átrohantam a forgalmas úton és bevetettem magam egy sikátorba.Nekisimultam a falnak és vártam.

Fél perc.
Ennyit töltöttem a falhoz dőlve mire megláttam Niall autóját elhajtani,de óráknak tűnt.Megpróbáltam normalizálni a légzésemet,de nem igazán sikerült.Megfogtam a bőröndöm húzókáját,és néhány apró könnycsepp kíséretében indultam vissza Connor házába.Háromnegyed kilenc körül járt az idő,én meg mint egy mániákus,másodpercenként oldalra fordítva fejem pityeregve sétáltam.
Újabb húz percet sétáltam,majd megkönnyebbültem nyitottam ki az ajtót.Azonnal kulcsra zártam magam mögött,majd a szobába mentem.Letettem az ágyam mellé a cuccaimat,és végigdőltem az ágyon.
Hangos kopogás riasztott fel álmomból,azonnal az ajtóhoz siettem.Elfordítottam a kulcsot a zárban és vidáman néztem Connorra.
-Connor!
-Ki más?-kérdezte mosolyogva,majd bejött a lakásba.
-Ne haragudj,elaludtam.-mondtam a kanapéra huppanva.
-Semmi baj.-mosolygott rám.
Visszamosolyogtam majd bekapcsoltam a TV-t.
-Mady!-szólalt meg a szokásosnál mélyebb hangon.
Azonnal odakaptam a fejem,és láttam ahogy bosszúsan néz a pulton hagyott pénzre.
-Nem ettél semmit?!-kérdezte majd közeledni kezdett felém.
-Nem,de csak azért mert aludtam...-mondtam kis félelemmel a hangomban.

15.-Connor

-Zayn!-kiáltottam miközben lerobogtam a lépcsőn.
Betoppantam a nappaliba ahol Louis és Zayn üldögélt.
-Mi a baj?-állt fel a kanapéról.
-Jó,izé,azt hiszem Niall mindjárt lejön és szétveri az agyam.-hadartam.
-Mi?Miért?Mi történt?-sorolta a kérdéseit de válaszolni már nem igazán volt időnk mert Niall ordítását hallottuk az ajtóból.A szőke srác mellém lépett és felemelte a karját hogy megüssön,azonban Louis megragadta.Mindannyian kérdezősködtek és mindenki mindenkivel ordított,én viszont csak csendben álltam.A bejárati ajtó felé pillantottam,amikor észrevettem hogy résnyire nyitva áll.Visszanéztem a három veszekedő srácra és azonnal tudtam.Most vagy soha!Aprót hátraléptem,majd mikor megbizonyosodtam arról hogy senki nem figyel rám, egyenesen kirohantam az ajtón.Kicsivel sötétebb volt odakint mint gondoltam,de még tökéletesen láttam.Tudtam,hogy azonnal észreveszik ahogy kijövök,ezért minden gondolatomat félredobva lélekszakadva kezdtem rohanni az ösvényen a fák között.Francba hogy nem a városban vagyunk!Hátranéztem,és láttam ahogy kicsapódik az ajtó.Még mielőtt bárki észrevehetett volna (vagyis remélem így volt) beugrottam a fák közé.Tovább folytattam a szaladást,nem törődve a magas aljnövényzettel,ami minden lépésnél megvágta,vagy megkarcolta a lábaim.
Úgy hatott,sosem jutok ki a sűrűből,mindenfelé fák és bokrok voltak.Távolról hallottam ahogy ordítanak,rettegtem attól hogy a nyomomra akadnak. Niall rettentő kiabálása folyamatosan visszhangzott a fejemben. 
Mikor egy kicsivel ritkábban benőtt területre értem és úgy éreztem már elég messze lehetek a fiúktól,lihegve roskadtam a földre.A rengetek futástól nagyon elfáradtam,de csak percek kérdése volt hogy megtalálnak.Nagyjából fél perc után feltápászkodtam,és gyalogolva indultam tovább.Mindössze Niall pólója volt rajtam,és elég hideg volt már az idő.Azt gondoltam,ha csak egyenesen megyek,valamikor csak kijutok.
Nos,igazam is volt.Nem tudom,mennyit sétálhattam,de kiértem.Megláttam a lámpák sorait,a száguldó autókat,a nevető és harsányan beszélgető embereket és majd' elsírtam magam örömömben.
Tanácstalanul indultam tovább,átmentem egy zebrán,mit sem törődve az emberek pillantásaival.Eszembe jutott,hogy megkeresem a barátaimat,vagy a családomat,de tudtam,ott fognak legelőször keresni.Mehettem volna hotelba,de nem volt nálam egy szendvicsre elég pénz sem.
Ledobtam magam egy magányosan álló padra,és a lehető legszorosabban húztam össze magam hogy meg ne fagyjak.
Belemerültem a gondolataimba,és elsírtam magam.Ha megtalálnak,nekem annyi.Ha nem találnak meg,fogalmam sincs mikor mehetek haza.A tenyerembe temettem az arcom és próbáltam kiagyalni hogyan tovább.
-Na ugyan miért sír egy lány a sötétben,egy padon méghozzá ilyen hiányos öltözetben?-ült mellém valaki akinek félelmetesen mély hangja volt.Felnéztem,és egy nálam jóval magasabb srác ült mellettem.Szájában lévő piercingjét tekergette,és fura szemekkel méregetett.Hirtelen nem is tudtam mit válaszoljak.
-Csak nem megnémultál?-mosolygott rám.
-Nem,nem dehogy...-motyogtam.
-Szóval?Mit keresel itt és ami még fontosabb miért vagy szinte meztelen?Nem is tudod milyen alakok rejtőznek errefelé,nem kéne így látniuk.-kacsintott rám vigyorgás közben.
-Hát az egy elég hosszú történet,és nem is annyira szeretnék erről beszélni.-mondtam halkan.
-Akkor ez most egy lerázós szöveg?-húzta el a száját,de közben ott bujkált arcán a mosoly.
-Neeeem!-nevettem fel.
-Ez pedig azt jelenti hogy jól haladok?-kérdezte immár teli szájjal mosolyogva.
-Hát attól függ hova tartasz!-mosolyogtam.
-Mondjuk,ha oda tartok hogy felvigyelek hozzám és keressünk neked valami melegebb ruhát?
Újra megnémultam.Más esetben eszem ágában sem lett volna elmenni akárhová is egy teljesen idegen sráccal,de arra gondoltam nála biztosan nem találnak meg.
-Akkor mondhatjuk.Kivéve ha baltás gyilkos vagy.-mosolyogtam.
-Szó sincs róla.-mondta,felállt majd felém nyújtotta a karját.
-Hölgyem!-hajolt meg kissé amitől azonnal elnevettem magam.Felálltam és belekaroltam.

-Woaw...-mondtam amikor beléptem a házába.
-Semmi extra.-csukta be mögöttem az ajtót.
-Nagyon tetszik ez a krémszínű nappali!
A nappaliban a fal,a kanapé és a fotelok is krémszínűek voltak,középen egy fekete kis asztallal.Szemben pedig egy óriási tévével.A helyiség egybenyílt a hatalmas konyhával,és további ajtók rejtették további szobákat.
Mosolyogva nézett rám.
-Úlj le nyugodtan.-mutatott a kanapéra,amit én el is foglaltam azonnal.
Bement egy ajtón,majd kihozott egy melegítőnadrágot és egy pulóvert.Letette mellém,majd végignézett rajtam.
-Jézusom mi történt a lábaddal?-huppant le mellém.
-Mi?Ja ez?Hát megvágta egy pár giz-gaz...De nem komoly,vagy valami.-sütöttem le a szemeimet.
-Ne viccelj már,ez még mindig vérzik!-mutatott egy vágásra a térdem alatt.
-Nézd,ott van bent a fürdőszoba,ott megmoshatod és a szekrényen van jód.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon,amitől egy kicsit megijedtem.Ha nemet mondok ő is bántani fog mint Niall?Láthatta hogy kicsit beparáztam,ezért gyorsan hozzátette:
-Kérlek.
-Jó,oké.-mondtam.
-A nevedet elárulod?-nyújtotta felém a ruhákat miután felálltam.
-Mady.
-Örülök Mady,Connor vagyok.-mutatkozott be ő is.Rámosolyogtam,majd bementem a fürdőbe.
Leültem a kád szélére,majd ledobtam a pólót.Langyos vízzel leöblítettem a sebeket,majd Connor"utasításai" szerint fertőtlenítettem jóddal.
Visszabújtam a pólóba,aztán felkaptam a a nadrágját.Jót derültem azon,mennyivel hosszabb volt a szára.Gondosan felhajtottam,majd a szürke pulóverével a hátamon kicammogtam.Egy pillanatra idegesség fogott el amikor nem láttam a kanapén,de a konyhába pillantva megnyugodtam.Connor a idegesen álldogált és valamit éppen főzött.
-Mit főzöl?-léptem mellé,de azonnal megcsapott a palacsinta illata.
-Palacsintát sütök.-nézett rám frusztráltan.
-Szereted ugye?-vizslatta a szemem.
-Imádom a palacsintát.-ültem fel mosolyogva egy magasabb székre.
-Uhh,dejó!-mosolyodott el ő is,és minden idegessége elszállt.

14-Pizza és fájdalom

-NIALL NE BÁNTSD ŐT!-kiáltozott utánunk,de akkor már száguldottunk.
Száguldottunk,de hova?
-Nia...-kezdtem volna bele.
-Mady kérlek maradj csendben.-mondta idegesen.
-De Niall mégis hova...
-MONDOM MARADJ CSENDBEN.-üvöltötte el magát miközben rácsapott a kormányra.
Kibámultam az ablakon,és néztem ahogy egyre több fa suhan el mellettünk.Iszonyúan gyorsan mentünk,és kezdett aggasztani a csend,de féltem megszólalni.Mintha olvasna a gondolataimban,hirtelen megszólalt.
-Félsz?-hangja érzelemmentes volt,és tekintete az útra tapadt.
Megharaptam a szám,Niall belenézett a visszapillantó tükörbe,és egyenesen engem kezdett bámulni.
Végül óvatosan megráztam a fejem.
-Akkor miért vágsz ilyen képet?-nézett újra az úttestre.
-Mert nem értem mi történik.-Válaszoltam miközben megvontam a vállam.Kis ideig hallgatott majd hirtelen az út szélére hajtott és leállította a motort.
-Mit csinált Zayn a szobádban?-fordult hátra hozzám.
-Semmit.-néztem rá.
-Akkor miért volt ott?
-Beszélgettünk.
-Miről?-bámult rám pislogás nélkül.
-Elmondta hogy újra koncertezni fogtok.
-Ennyi?
-Igen,ennyi.
-Mady úgyis kiderítem ha nem.-mondta nyugodt hangon.
-Oké,tudom.-vontam meg megint a vállam.
-Ne rángasd a vállad.
Lehunytam a szemem,majd amikor pár másodperc múlva újra kinyitottam még mindig engem nézett.
-Hol vagyunk Niall?-szegeztem neki a kérdést.
-Hát igazából majdnem a városban.-mosolyodott el.Nem tudom követni ezt a srácot.Egyik pillanatban dühtől dagadnak a nyakán az erei,aztán meg teljesen nyugodtan mosolyog rám.
-Nem akarsz bemenni a városba enni valamit vagy hasonló?-nézett a szemembe.
-Mi....
-Akarsz vagy nem?-kérdezte szigorúan,de szája sarkában elfojtott mosolyt véltem felfedezni.
Bizonytalanul elmosolyodtam.
-De..De miért is ne?
-Oké akkor...mit szeretnél enni?-fordult vissza kormányhoz.
-Talán pizzát.-morfondíroztam.
Niall nem válaszolt,csak aprót bólintott és a város felé vette az irányt.


Kellemeset csalódtam benne.Miután megettük a pizzát elmentünk egy kikötőbe.Furcsa,de egyszer sem jutott eszembe megszökni mellőle.Egyrészt azért mert végig a karom szorongatta,másrészt még jól is éreztem magam.
Elöl ültem az anyósülésen.Néha éreztem ahogy Niall mosolyogva bámul,de aztán újra az útra fordítja a tekintetét.
Visszaértünk a házhoz,és amíg ő a kulcsával matatott én körbenéztem az előkertben.Kinyílt az ajtó és mi szinte egyszerre értünk be,majd megpillantottuk a négy tanácskozó fiút a kanapékon.
-Mady!-ugrott fel Zayn az érkezésemre és felénk tartott.Nem igazán tudta mit csináljon,hogy megölelhet-e vagy sem.Nekem szintúgy semmi fogalmam sem volt,ezért a csendben mellettem álldogáló fiúra néztem.
-Felmegyek,majd gyere ha szeretnél.-érintette meg a vállam és elsétált.
Mindannyian kérdőn néztek rám.
-Mady?-vezetett Zayn közéjük.
-Hm?
-Baj van?-kérdezte Louis.
-Nem,dehogy.Csak pizzáztunk.-vontam meg a vállam.
-Bántott?-fürkészett Zayn.
-Nem.-válaszoltam halvány mosoly kíséretében.
-Ne haragudj rám.-fogta át a vállam.
-Miért kéne rád haragudnom?Zayn ez nem a te hibád!
-De én pofátlankodtam be oda.-hajtotta le a fejét.Megfordultam és most én ragadtam meg a vállait.Az már egy másik kérdés hogy nekem lábujjhegyre kellett állnom.
-Köszönöm hogy beszélgettél velem.-szorosan megöleltem,majd óvatosan elhúzódtam és felszaladtam a lépcsőn.A tetejéről visszanézve láttam hogy őrült tanácskozásba kezdenek,amin muszáj volt elmosolyodnom.

Benyitottam Niall szobájába és észrevettem hogy már alszik.Kiugrottam a ruháimból,majd az ágy mellé dobott pólójába bújtam.Bemásztam mellé az ágyba,amikor hirtelen a derekamra tapadt a keze.
-Többször is öltözhetnél előttem.-dörmögte a fülembe.
-Niall.-szólítottam meg közömbösen,majd megpróbáltam lefejteni magamról a karját.
-Hm?-szorított még erősebben.
-Engedj már el!-követeltem rángatózva.
-Nem kéne így rángatóznod...-suttogta,
-Mégis miért?-erőlködtem még mindig.
Niall hirtelen fölém magasodott és mindkét kezem a fejem fölé emelve tapasztotta az ágynak.
-Niall mit művelsz?Hagyjál már békén!-rángattam a kezeimet.Válaszul számra tapasztotta az övét és másik kezével megragadta a derekam.
-Ordítani fogok ha nem engedsz el!-rántottam félre a fejem.
-És ki fog segíteni?Zayn?-tette hozzá gúnyosan.Ez ugyanaz a Niall aki nemrég pizzát evett velem?A homályban is tisztán láttam ahogyan elsötétült szemeivel villog rám.
-Akár Zayn is!-kiáltottam rá hirtelen.
-Azt kétlem!-kiáltott rám ő is.Újra megrántottam a kezeimet,mire ő még erősebben kezdte szorítani.Hirtelen felhúztam a térdem,egyenesen ágyékon rúgva őt,mire fájdalmas kiáltások kíséretében legurult az ágyról.Én felpattantam és a nappali felé vettem az irányt.

13-Ne bántsd őt!

Hellow!Eszméletlenül sajnálom hogy még csak most,de én abban a hitben éltem hogy beütemeztem ezt a bejegyzést,és már olvastátok! :D

13

Odaléptem és minél kisebb hangzavart keltve próbáltam kihúzkodni sorban  a fiókokat,ezalatt a fiúk folyamatosan ordítoztak az ajtó előtt.Semmi hasznosat nem találtam csak idióta fésűket meg krémeket.Az utolsó fiókot nem tudtam kinyitni.Akkor már rájöttem:ez az amit én keresek.Idegbetegen kezdtem rángatni,hátha,de persze semmire nem jutottam vele.Kétségbeesetten ültem le a földre és hallgatni kezdtem a beszélgetésüket.
-MADY HA MOST AZONNAL NEM ENGEDSZ BE BETÖRÖM AZ AJTÓT!-kiabált Niall.
Eleredtek a könnyeim.Ha Niall bejut akkor az isten tudja mit fog csinálni.Ha nem,akkor nekem kell valahogy kimennem,mert nem élhetem le itt az életem.Így is-úgy is: nekem annyi.
-Mady gyere ki.-mondta Louis,de nem éreztem a hangján hogy ideges lenne.
LOUIS!Ő megvédhetne...De mégis mit remélek?Úgysem fog megvédeni.Nem szállna szembe a szöszivel.Akkor bármit megtettem volna azért hogy eltűnhessek onnan.
Hallottam egy ajtócsapódást a bejárat felől de nem érdekelt.
Elkezdtem rosszul lenni.Szédültem és fájt a fejem.Valószínűleg annyira felidegeltem magam hogy ez történt.Megijedtem.Még sosem éreztem ilyet.Egyre tompult a srácok hangja és homályosult a látásom.Aztán egyszercsak minden elsötétült...
-Hé!KUSS!-hallottam még halkan Harry hangját.-Nem mocorog!
-Bazdmeg.-"állapította" meg Liam.
Egy pillanatig még hallottam Niallt de aztán megszűnt a külvilág.


-Srácok!Felkel!-mondta Louis valahonnan a közvetlen közelemből.
-Tényleg?-gyűlt körém további néhány ember.
Lassan és nehezen tudtam kinyitni a szemeimet.Még mindig szédültem egy kicsit,és nem láttam tisztán de Niall fejét azonnal felismertem magam előtt.Ijedten rándultam össze Louis ölében és inkább a mellkasa felé fordítottam a fejem.
-Hé Mady.Nyugi.-simított végig a karomon.-Nem bántalak.Minden oké?
-Úgy nézek ki mintha minden oké lenne?-dörmögtem felé fordulva.Ekkor azonban észrevettem,hogy nem csak a megszokott négy srác van körülöttem,hanem Zayn is velünk volt.
-Zayn?-ültem fel.
Zayn féloldalasan elmosolyodott.
-Heló.-mondta egyszerűen.
-Hey,gyere felviszlek.-próbált meg Niall a karjaiba venni.
-Hagyjál engem békén,tudok én járni.-löktem félre durván a kezeit.Idegbetegen tápászkodtam fel Louis öléből és kiviharzottam a fürdőszobából.
-Pff!Még hogy ő vigyen fel.Hagyjuk már.Nem bántott eddig eleget?Gyűlöllek Niall Horan,tudd meg gyűlöllek.-morogtam magamnak miközben trappoltam felfelé.
-Szeretem amikor a teljes nevemet ilyen idegesen mondod.
-Niall mi a faszt követsz már engem komolyan?-néztem rá dühösen.
-Umm tudod Mady..Egy helyen van a szobánk.
-Miért most kell felmenned?
-Mert én most akarok.
-Akkor én lemegyek a nappaliba.
-Lehet hogy inkább tévézni van kedvem.-vigyorgott.
-Niall-sóhajtottam.
-Csak viccelek,sajnálom Mady.-mondta majd hátat fordított nekem és elment.
Felmentem a szobába és bebújtam az ágyba.

Lassan nyílt az ajtó.Zayn dugta be rajta a fejét majd szorosan maga mögött zárta is az ajtót.Törökülésben elhelyezkedett velem szemben az ágyon.Nem igazán tudtam,kellene-e valamit mondanom neki,de ő megoldotta.
-Az öngyilkosság a gyengeség jele.-közölte egyhangúan majd a szemembe nézett.
Kissé felháborodva,ingerülten húztam ki magam.
-Miért lenne a gyengeség jele?Szerintem az a gyenge aki ezt mondja,nem tudhatod ki mit élt át!-kis szünetet tartottam,majd nagy levegőt vettem.-Egyébként meg miből veszed hogy öngyilkos akartam lenni?
-Nézd Mady,eddig nem voltam biztos benne,csak egy tippnek szántam.De mostmár minden kétséget kizáróan az akartál lenni.-mondta idegesítően nyugodtan,végig a szemembe nézve.
Beharaptam az ajkam és idegesen néztem le.
Zayn elterelte a témát,majd viszonylag sokáig beszélgetett velem.
-Mady,ugye tudod hogy két nap múlva újra koncertezni fogunk?
-Nem..vagyis már igen.De ez engem hogy érint?
-Velünk jössz.
-Mi?Zayn miről beszélsz?
-Nem fogunk itt hagyni egyedül.
Nagyot nyeltem.Ha elvisznek valahova esélyem lesz elszökni.
Hirtelen valaki erélyesen kezdett dörömbölni az ajtón.
-KIBASZOTT GYORSAN NYISSÁTOK KI AZ AJTÓT!-ordított Niall.
Ijedten az előttem ülő srácra néztem,aki nyugtató pillantást lőtt felém.Felemelkedett majd az ajtóhoz lépve elfordította a kulcsot a zárban.Szélesre tárta az ajtót majd szóra nyitotta a száját,de levegőt venni sem volt ideje. Niall egy erős mozdulattal hátralökte,majd felém indult,de valaki visszarántotta.
-Hé neked meg mi bajod van?-kiáltott a szőkére Zayn.Láttam Niall szemén hogy elvesztette a fejét.
-NEKEM MI BAJOM VAN?LÁTOD TE MAGAD EMBER?MI A SZAR BAJOD VAN?
-Mert?-kérdezte Zayn még mindig higgadtan.
-BEZÁRKÓZOL VELE AZ ÉN SZOBÁMBA,SZERINTED MÉGIS MIT KÉNE GONDOLNOM?-ordított.-ÉS IGAZÁN NAGYON SAJNÁLOM HOGY MEGZAVARTAM VALAMIT!-ordibált Niall gúnyos hangon,majd magától ismét eltaszította a barátját és felém iramodott.Megragadta a csuklóm és kirángatott az ágyából majd becsapta mögöttünk az ajtót.Pár másodperc múlva hallottam ahogy Zayn utánunk indul,de Niall megállíthatatlan volt.Erősen szorította a kezem,és rám sem nézve hatalmas léptekkel menetelt a bejárati ajtó felé.
-NIALL!-kiáltotta fekete hajú srác az irányunkba.Azonban ő meg sem állt,feltépte az ajtót és a kocsijába toloncolt.Feltépte az ajtót és azonnal indította a kocsit.
-NIALL NE BÁNTSD ŐT!-kiáltozott utánunk,de akkor már száguldottunk.
Száguldottunk,de hova?

12-Bezárkózva

Óvatosan nyitottam be Niall szobájába.
-Hol a francban voltál?-mordult rám idegesen a sötétből.
-Niall,te még ébren vagy?-kérdeztem az egyértelműt terelés érdekében.
-Mady,hol a francban voltál?-ismételte meg erélyesebben.
-Csak lent a konyhában...
-Háromnegyed órát?
Óvatosan lépkedtem felé.
-Ahm....Leültem tévézni.
-Tudod kinek hazudj.
Leültem az ágy szélére és élesen forgattam az agytekervényeim.Mégis mit mondjak?Tudja hogy hazudtam...De nem mondhatom el neki...
-Szóval?-kérdezte újra erélyesen.
Kezeimbe temettem az arcom.Persze ő ezt nem láthatta.
-Oké..Az volt hogy lementem a konyhába aztán hangokat hallottam a nappaliból és bementem.Ott volt Louis és megkérdezte hogy nem akarok-e odamenni.Aztán leültem mellé tévézni.-imádkoztam hogy elhiggye.Meglepetten sikítottam fel amikor nevetve maga mellé rántott.Szorosan a karjai közé zárt.
-Miért nem akartad elmondani?-hallottam  hangján hogy mosolyog.Megkönnyebbülten sóhajtottam fel.Már csak abban kell reménykednem hogy nem kérdez rá Louisnál.
-Hát a múltkor is hogy kiakadtál...
-De mostmár tudom hogy engem szeretsz.
-Mivan?-ugrottam fel.-Mégis ki mondta neked hogy én szeretlek?
Felkapcsolta a lámpát és felült az ágyon.Láttam az arcán hogy kezd felmenni az adrenalinszintje,de akkor az enyém már az egekbe szökött szóval nem tudtam abbahagyni.
-Niall te komolyan azt hiszed hogy azért mert elraboltál és úgy csinálsz mintha egy báb lennék,szeretlek?Fel kell hogy világosítsalak szöszke!-mondtam emelt hangon.
-Túl messzire mész!-kiáltott rám de engem nem érdekelt.
-Fel kell hogy világosítsalak!Nem szeretlek!Sőt kibaszottul utállak Niall Horan!Utállak mint a többieket!
Ekkor Niall hirtelen felugrott és az ajtónak nyomott.Kikerekedtem a szemeim és felgyorsult a légzésem.
-Mondd.Még.Egyszer.A.Teljes.Nevem.-hallottam fülem mellől azt a hangot,amit még sosem.
-Niall Horan.-mondtam erőtlenül.
-Nem Mady.Úgy mondd ahogy az előbb.-támasztotta meg az állát a vállamon miközben derekamra fonta a karjait.Összezártam az ajkaim és megmerevedtem tartása alatt.
-Niall engedj el.
-Hé,nyugi.Nem bántalak.-dorombolt a fülembe.
Észrevettem hogy egyre lazábban fogott ezért egy erős lökést mértem mindkét kezemmel a mellkasára.Niall hátrazuhant és elterült az ágyon.Láttam a szemében megvillanni egy érzést,azt pedig nem akartam hogy így utolérjen úgyhogy feltéptem az ajtót és rohanni kezdtem.Fogalmam sem volt hova meneküljek.Hallottam ahogy Niall végigdübörög a folyosón,és akkor.Akkor eszembe jutott a megoldás.Van egy közös fürdőszoba a földszinten,és emlékszem hogy van kulcs a zárban.Lerobogtam a lépcsőn és láttam ahogyan Liam meglepetten néz rám.Azonnal jobbra fordultam és bevágódtam a fürdőbe.Becsaptam az ajtót,még mielőtt Niall odaért volna és elfordítottam a kulcsot.Biztonságban éreztem magam addig a fél másodpercig amíg meg nem hallottam Niall dörömbölni az ajtón.
-MADY AZONNAL NYISD KI AZ AJTÓT!
Az ajtó mellett álltam.
-Mi az isten folyik itt?-kérdezte Liam majd patadobogás ütötte meg a fülem.Remek.Megérkeztek a többiek is.
-MADY!NYISD.KI.AZ.AJTÓT.-Szokása ez a beszédstílus?Idegesítő.
Eszemben sem volt kinyitni.Oldalra néztem és megláttam a szekrényt,hatalmas tükörrel.Egy penge.Igen,talán az megmenthetne most.Véget tudnék vetni a szenvedésemnek.Nem bánthatnának többé.Odaléptem és minél kisebb hangzavart keltve próbáltam kihúzkodni sorban  a fiókokat,ezalatt a fiúk folyamatosan ordítoztak az ajtó előtt.

11.rész-Harry

Tudnom kellett volna hogy ez még közel sem a vége.

Másnap reggel a szuszogó Niall mellett ébredtem.Álmosan dörzsöltem meg a szemeimet majd kimásztam mellőle.Vagyis másztam volna de ő hirtelen visszarántott.Kissé lefagytam mire ő jóízűen felnevetett.
-Ennyire ne legyél rémült.-mosolygott rám.
-Heh,egyszerű mondani...-motyogtam az orrom alá.
-Tessék?-mosolygott továbbra is.Fél karjával átkarolta a derekam.
Belenéztem a szemeibe és egyszerűen nem tudtam hideg maradni.
-Semmi.-mosolyogtam rá,majd kimásztam a karjaiból.
-Hova mész?
-A fürdőszobába.
Bólintott egyet,jelezve hogy érti.Kislisszantam az ajtón és a fürdőszoba felé vettem az irányt amikor vita zaját hallottam a nappaliból.Odaosontam a lépcsőhöz,és leskelődni kezdtem.
-HARRY BAZDMEG ELEGEM VAN BELŐLED!-kiáltotta Liam Harry arcába.-Elegem van abból hogy folyton eljátszod a főnököt!-mondta egy fokkal halkabban de még mindig emelt hangon.
A következő pillanatban Harry hatalmasat csapott Liam arccsontjára az öklével.Aprót sikítottam,mire mindketten felé fordultak.Amint észrevettek elindultam felém,azonban és hátat fordítottam és Niall szobájába rohantam,majd becsaptam az ajtót.Niall ijedten ült fel az ágyon.
-Mi a baj Mady?
-Niall,H-harry...-kuporodtam oda mellé az ajtót figyelve.
-Harry mi?
-Harry megütötte Liamet!-ziháltam az ijedtségtől.
-MI?
Ekkor a két srác berontott az ajtón és megálltak egymás mellett.Egyikük sem szólt egy szót sem,csak bámultak rám.
-Srácok.Miről beszél Mady?-nézett rájuk idegesen Niall.
-Miért,mit mondott?-kérdezte óvatosan Harry.
-Hogy megütötted Liamet.
Harry beletúrt göndör hajába majd visszanézett ránk.
-Igen,igaz.
Láttam Liam arcán hogy ideges,de nem szólt semmit.
-Elmondjátok mi volt ez az egész?Vagy inkább megtartjátok magatoknak?
-Hát hamarabb az utóbbi..-motyogta Liam.
Harry megharapta az ajkát majd óvatosan megrázta fejét.
-Semmi komoly,csak összekaptunk.
-Ne ütögessétek egymást,oké?-nézett rájuk Niall.
Mindketten bólintottak,úgy éreztem magam mintha egy apuka beszélgetését hallgattam volna a rosszcsont kölykeivel.
A fiúk kioldalaztak a szobából így újra kettesben maradtunk Niallel.
-Mit láttál?-szegezte nekem hidegen a kérdést.
-Semmit.Csak az,hogy megütötte.
-Akkor pontosítok.Mit hallottál?
Egy pillanatra elgondolkodtam.Tudtam hogy Harry nem örülne annak ha Niall tudná,látszott hogy el akarja titkolni.Mindenesetre elmondtam mindent Niallnek,mire ő bólintott,majd kiment a szobából.
Ó istenem,mit tettem....?

Késő estig semmi nem történt.Mindannyian elvoltunk,bár én nem nagyon mentem a fiúk közelébe.Inkább üldögéltem a szobában vagy lementem enni.
Azonban késő este lesétáltam a konyhába és Harryvel találtam szemben magam.Nem tudtam mire számítsak ígyhát rámosolyogtam és elmentem mellette.A következő pillanatban erőteljesen megszorította a karom és visszarántott.Nem volt túl boldog.Nekitolt a pultnak majd egészen közel hajolva hozzám a következő szavakat szűrte fogai között:
-Te normális vagy?
Nem válaszoltam,megpróbáltam kiszabadulni szorítása alól.Lenézően elvigyorodott és erősebben szorított a pultnak.
-Nehogy azt hidd,bármi esélyed is van ellenem.Azt teszek,amit csak akarok.-mondta.
-NI-próbáltam volna Niallért kiáltani de ő egyszerűen befogta a számat és újra gúnyos mosolyra húzta száját.
-Nem ajánlom,hogy ezt,vagy bármi mást elmondj Niallnek az elkövetkezőkben.Értesz?
Remegve bólintottam.
-Reméltem hogy így gondolod.-mondta és levette a kezét a számról,de továbbra sem engedett el.
-H-harry engedj el!-mondtam erőtlenül.Újra elvigyorodott,ami kezdett idegesíteni.Félrenéztem,de ekkor ő újra a pultnak taszított.
-Harry!Kérlek...-kérleltem.Végigsimított egyik kezével a nyakamon,egészen a fülem mögötti területig.
-Eressz el!-mondtam és közben próbáltam lehámozni magamról.Megfogta a fejem hátsó részét majd egészen közel hajolt.Éreztem hogy meg akar csókolni.De én nem a játékszerük vagyok!Mindkét kezemet leszorította ezért kétségbeesetten próbáltam kiutat keresni miközben egyre közelebb és közelebb jött.Talán kiáltanom kéne...De ezt az ötletet azonnal elvetettem ahogyan visszagondoltam előző szavaira.
-Harry?-hallottam meg egy hangot a háta mögül.Harry idegesen fordult meg engem elengedve,mikor megláttuk Louist.-Harry mit művelsz?-szegezte neki a kérdést erélyesen.
-Mi közöd van hozzá Louis?fordult el tőlem akkorra teljesen Harry,én pedig kaptam az alkalmon és azonnal a lépcső felé vettem az irányt.Idegesen trappoltam felfelé,de még hallottam ahogyan Louis Harryre mordul.
-Ugye tudod hogy ezt elmondja Niallnek?

10.rész-Ajándék

Nem törődtem velük,csak felmentem az emeletre,bebújtam Harry kifejezetten jó illatú pólójába,majd visszatértem a könyvhöz.
Mohón faltam az oldalakat amikor valaki mellém feküdt az ágyba.Le sem vettem a tekintetem a sorokról,őgy szólaltam meg.
-Niall hagyj olvasni.
-Jó.-szólalt meg egy hang ami nem Niallé volt.Meglepetten kaptam rá a tekintetem amikor megláttam magam mellett Louist.
-Louis...sajnálom,azthittem Niall az.-mondtam.
-Semmi baj.-vigyorgott rám.
-De...izé szóval te mit keresel itt?Niall szobájában.
-Zavarok?-nézett mélyen a szemembe.
-Nem.Csak meglepődtem.
-Akkor jó.-mondta és kezével megtámasztotta a fejét.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.
-Bejöttem hozzád,befejezni a beszélgetésünket.
Nagyot nyeltem.
-Nem vagyok együtt vele.
-Ezt ő is tudja?
-Miről beszélsz Louis?
-Semmiről.Csak elmondta hogy legutoljára hagytad hogy megcsókoljon.Azthiszi hogy...tudod,hogy szereted.
-De én nem szeretem.-néztem rá értetlenül.-Semmi okot nem ad arra hogy szeressem.Nem vagyok stockholm szindrómás.
-Tudom.-mondta,kivette a kezemből a könyvet majd átölelt.-Ne félj.Senki nem fog bántani.
Nem voltam teljesen biztos az állításában.Láttam milyen Niall ha ideges.Tudom,hogy bármire képes olyankor.Mindenesetre esetlenül feküdtem Louis mellett,aki láthatólag aludni készült.Azt hogy ők mit beszéltek meg,nemtudom,de emlékszem mi történt legutoljára.Vajon ha Niall benyitna,mi történne?Mit gondolna?
Megpróbáltam elterelni a gondolataimat,de nem igazán sikerült.Nemtudom mikor,de elnyomott az álom.
Álmomban szabad voltam,újra eljártam a barátaimmal szórakozni,nem volt miért aggódnom. 
Én,Nate és Maja abban a parkban voltunk,ahonnan Niall elrabolt.Jól éreztük magunkat,nevettünk és folyamatosan szövegeltünk.Aztán feltűnt egy számunkra ismeretlen pasas.Egyre közeledett felénk de mire odaért volna hozzánk zilálva felébredtem.
Idegesen tapogattam magam körül,amikor apró tenyereim Louis mellkasába ütköztek,őt felébresztve.
-Hm?-dörzsölgette a szemeit.
Elsírva magam hozzábújtam és olyan szorosan  öleltem ahogy csak tudtam.
-Mady,úristen mi történt?Hm?Mi a baj?-hallottam a hangján hogy aggódik ezért könnyes szemmel feltekintettem rá és jeleztem hogy még hagyjon sírni,amint tudok beszélek majd.Aprót bólintott majd ő is szorosan átölelt.
Mikor meg tudtam szólalni mélyen a szemébe nézve elmeséltem neki az álmomat.Eltartott egy ideig amíg feldolgozta a hallottakat.
-Mady,nyugodj meg.Nem fogunk bántani soha többé.
-Miért vagy ebben annyira biztos?
-Nemtudom.Csak érzem.
-Az kevés.Túl kevés.
Louis belenézett a szemembe megrázta a fejét majd kimászott mellőlem és kiment a szobából.
Nem sokáig élvezhettem a könyvem társaságát mert Niall jött be az ajtón.
-Mady,nemsokára jövünk.Az ajtókat bezárjuk,nem tudsz kimenni majd.Telefon/internetelérés nem lesz.Ne aggódj,senki nem jön erre.
Aprót bólintottam. 
-Mikor jöttök? 
-Nemtudom...Egy óra,másfél körül.Sietünk.
-Rendben.-mondtam majd visszatértem az olvasáshoz.
Niall elhagyta a szobát és hallottam ahogy becsapják az ajtót.
Kimásztam az ágyból és elkezdtem körüljárni alaposabban a házat.Abban biztos voltam melyik szoba,melyik fiúé.Nagy kísértést éreztem hogy benyissak,de végül nem tettem.
Visszamentem a szobámba,vállamra kaptam a takarómat és levándoroltam a nappaliba.Körbetekertem magam vele aztán bekapcsoltam a tévét.Egy ideig unottan kapcsolgattam aztán ráakadtam egy számomra érdekesnek ígérkező filmre.
A hátam mögül hallottam ahogyan kinyílik az ajtó és berontanak a fiúk de nem fordultam feléjük csak benyögtem egy "hello"-t.
-Mady meglepetésünk van számodra.-nyomakodtam mellém a kanapéra.Niall széles vigyorral a fején nyomott a kezembe egy (igen nagy) tasakot.
-Mi ez?-kérdeztem értetlenül.
-Ajándék?-nézett értetlen arckifejezéssel rám Harry.
-Öhm,nekem?
-Nyisd már ki!-kiáltott rám izgatottan Louis és vigyorogva figyelt.
Hitetlenkedve nyúltam bele és húztam ki belőle pár felsőt és nadrágokat.
-Honnan tudtátok a méretem?-kérdeztem.
-Mosás előtt megnéztük a régieket.-rántotta meg a vállát Louis.
Elmosolyodtam.
-Köszönöm.
-Tetszik?-csillant fel Niall szeme.
-Igen,nagyon.-mosolyogtam rá.
Látnotok kellett volna a diadalittas arckifejezését és örömködését.
Együtt nevettünk.Mind a hatan.Ilyen sem volt még amióta elraboltak.
Tudnom kellett volna hogy ez még közel sem a vége.