4.rész-Bezárva

-NEM TEHETITEK EZT VELEM!
Még mindig semmi.Folytak a könnyeim,mint a patak.
Percekig ütögettem az ajtót,de nem reagált senki.Feladtam,és zokogva,hátamat az ajtónak támasztva lecsúsztam a földre.


Sokáig így maradtam...Sírtam a földön fekve.Azon gondolkodtam,vajon miért pont én?Nem tettem semmit,egész életemben próbáltam "jó kislányként" élni.Mégis ez történik...
Erőt vettem magamon,és felmásztam az ágyra.Végignyúltam az ágyon és elaludtam.

Ébredezni kezdtem,de szinte azonnal szívrohamot kaptam.Egy kéz volt a derekamon,valaki mellettem feküdt és szuszogott.Riadtan ültem fel és pillantottam a magam mellett ébredező....Niallre??!?!!-NIALL?
-Mivan?-dörzsölgette a szemét.
Kérdőn néztem rá.
-Azt csinálok amit akarok.-vonta fel a szemöldökét.
Nem akartam válaszolni, ígyis eléggé haragszik rám.Körbefontam a karjaimat magam előtt,és elfordultam a fal felé.
Éreztem hogy felül,aztán hátulról átfogja a derekamat.
-Naaaa.Illik ennek örülni,tudod hányan lennének a helyedben?-kérdezte kacéran.
-Úgyérted hányan szeretnének elrabolva lenni?-dörmögtem.
-C-c-c.
Mocorogni kezdtem,szabadulni akartam a kezei közül.
-Engedj el!-szóltam erélyesen.-Kérlek.-tettem hozzá halkabban.
-Ez már valami.-mondta majd lassan elengedett.Aha,szóval így működik.
Ezután minden szó nélkül kisétált.
A tenyerembe temettem az arcom.Mikor lesz már ennek vége?

Üldögéltem és bámultam ki a kis ablakon. "Be free".Ennyi járt a fejemben.
Valaki kinyitott az ajtót,de mivel háttal voltam nem láttam ki,és nem is akartam.
-Ha bejövök fordítsd már ide a fejedet!-hallottam Louis hangját.
Megfordultam és ránéztem.
-Ne vágjál már ilyen hülye fejet mert szánalmasan nézel ki!-oltott.Gondolom azt várta hogy majd visszaszólok,de nem tettem.Mégis mi értelme lett volna?
-Azaz,semmire nem megyek veled.-indult ki a szobából,de az ajtónál visszafordult.
-Gyere,reggelizünk.-mondta kicsit lágyabban amivel engem is igazán meglepett.Tudatosult bennem,hogy milyen éhes is vagyok,ezért félve utánaindultam.
Komolyan,ez az egész ház egy labirintus!Össze- vissza mentünk,szótlanul amíg egy ebédlőhöz nem értünk.
Louis előreengedett (!!!) én pedig beléptem az ajtón.Egy nagy asztalnál a többi srác ült,belépésemre mosolyogva reagáltak.Mi ez a nagy kedvesség?Még jobban megrémített mint amikor durván viselkedtek velem.
Két hely volt szabad.Egy az asztalfőn,és egy Niall mellett.Gondolkodás nélkül a szöszi mellé ültem,na nem azért mert annyira szeretném,csak szerintem sérelmezték volna ha a másik helyet foglalom el.
-Oké,ki mit reggelizik?-kérdezte egy férfi,gondolom szakács vagy ilyesmi.
Mindannyian felsorolták hogy mit akarnak enni,aztán mindannyian rámnéztek .Nagyon nem akaródzott megszólalnom...
-Gofrit.-mondtam halkan.
-Tejszínhabot hozhatok rá,kisasszony?-nézett rám mosolyogva férfi,ha jól láttam a tábláján,Mike.
-Igen,köszönöm.
Visszasétált a konyhába (?) a srácok meg felém fordultak.
Kérdőn néztek rám,én meg nem tudtam mit csinálni...Lehajtottam a fejem és az ölembe ejtett kezeimet tanulmányoztam.
Fél perc múlva egymással kezdtek beszélgetni,mintha ott sem lennék,de ennek személy szerint örültem.Következőre akkor tértem vissza ebbe a dimenzióba amikor Mike  elémtette a gofrikat.Aha.Namost.Amikor én reggelit kértem akkor  kb. két gofrira számítottam nem százra.
Mindegy,nekiláttam az evésnek,de még mindig szótlanul.
-Mi baja van?-kérdezte Harry.
Nem kapott választ,csak hümmögést.
-Kérdezd meg.-mondta Zayn.
-Mady mi bajod van?-szegezte nekem a kérdést.
Lassan felemeltem a fejem és ránéztem.
-Semmi bajom.-feleltem halkan,aztán visszatértem az evéshez.

Mikor én végeztem,a srácok még mindig ettek.Hátradőltem a széken és a térdeimet kezdtem vizsgálni.
Azt,hogy mennyi idő telhetett el,nem tudom,viszont a következő amire emlékszem hogy Louis megfogta a vállam.
-Gyere Mady.
Lejátszódott a fejemben,mi is fog most történni.Valószínűleg vissza kell mennem a szobába és ki tudja meddig ott roskadnom.
Felálltam és elindultam kifelé az ebédlőből.Alig értem ki az ajtón éreztem hogy egy kéz a derekamra csúszik.
Meglepődött hangot adtam ki,erre Louis elnevette magát.Újfent lehajtottam a fejem.

*Louis szemszöge*
Furcsán viselkedett.Nem harcolt,nem küzdött,nem beszélt vissza.
Hagyta magát,ezért is gondoltam hogy most nem bántom.Besétáltam vele a szobájába,ő pedig azonnal az ágyára ült,háttal nekem.Elgondolkodtam,azután pedig leültem mögé.Kezemet a vállára helyeztem.
-Mady.Kérlek,mondd el mi a probléma.Könnyes szemmel nézett rám.Jézusom sír....
-Louis,elraboltatok,hiányzik a családom és nem tudom mi fog történni.-sírt.Utálom,ha egy lány sír.Azthittem,tök buli lesz az egész de kissé sem az.
-Sajnálom.Nem tehetek semmit.-mondtam,aztán kimentem a szobájából.
Vegyes gondolatokkal mentem végig a házon,egyenesen a fiúkhoz mentem.
-Srácok.-léptem be a szobába.Középen egy billiárd asztal volt,mellette székek és fotelok.Kényelmesen elterpeszkedve beszélgettek valamiről.
-Na lökjed.Mi volt?-nézett rám idiótán vigyorogva Harry.
-Fogjátok már be!Sír.Utál minket.
-És??Mióta érdekel minket ő mit érez vagy mit akar?Hát én pont leszarom.MIVAN?TALÁN EL AKAROD ENGEDNI HOGY BÖRTÖNBE JUSSUNK?-indult meg felém Niall ökölbe szorított kézzel.
-Mivan szöszi,meg akarsz ütni?Na hajrá!-néztem a szemébe.Niall keze meglendült felém....



Sziasztok!Megérkezett a negyedik rész,remélem tetszett!Írjátok meg a véleményeteket!! :)

3.rész-Szökési kísérlet

Körbenéztem.Harry és Zayn között volt egy nagyobbacska rés.Ott ki tudnék futni.Hirtelen ötlettől vezérelve felugrottam és rohanni kezdtem a kijárat felé.Mikor átértem a két fiú között.....

Mikor átértem a két fiú között,meglepődve fogadtam hogy senki nem reagált.Eszeveszett rohanásba kezdtem,minnél gyorsabban menekülni akartam onnan.Rohantam a folyosón,és akkor megpillantottam a bejárati  ajtót.MEGMENEKÜLTEM!Vége ennek a rémálomnak.Kezemet a kilincsre helyeztem,és lenyomtam azt.Semmi. Mégegyszer megpróbáltam.Semmi.Rángatni kezdtem,hátha attól kinyílik,de nem ez történt.Zárva.Hát persze,ezért nem tartottak vissza. Kétségbeesetten néztem a folyosóra,aminek a végén megpillantottam az öt srácot beszélgetve közeledni.Kényelmesen elfértek egymás mellett,talán ezért volt még ijesztőbb a látvány.Teljes nyugodtsággal közeledtek.
Pár lépésnyire voltak tőlem,aztán Louis odahajolt hozzám,és felszedett a földről.

*Louis szemszöge*
Najó,kezdtett elegem lenni ebből a csajból.Felrángattam a földről majd ahogy a srácokkal megbeszéltük elkezdtem húzni magunk után.
-Louis mit gondolsz,hová vigyük?-nevetett Liam.
Tudtam hová visszük.Mind tudtuk,de szerettük volna még húzni Mady agyát.Elég vicces volt,ahogy a félelem,kétségbeesés,és riadtság tükröződött a szeméből.
-Nemtudom.Srácok?-fordultam mosolyogva a többiek felé.
-Azthiszem én tudom.-mondta Niall röhögve,aztán átvette a kezeim szorításából.

*Mady szemszöge*
Megijedtem,ahogy előttem beszéltek röhögve a sorsomról.
-Niall ne szoríts már annyira!-kezdtem.
-De.
A maradék 4 srác röhögött.
-Érdekes,az előbb nem voltál ilyen rohadt kemény b@zdmeg.-köpte rám a szavakat Louis.
-Jó lett volna kijutni mi?Azthiszed nem gondoltunk rá?Hát megmondom,DE DE IGEN GONDOLTUNK!Arra viszont számíthatsz hogy ezentúl nem lesz egy tündérmese az életed.-Kiabált Niall.Oké,bevallom nagy butaság volt szökni,de ha nem próbálom meg talán életem végéig bántam volna.
-Meg kellett tennem,és nem bántam meg,nehogy azt gondoljátok!-néztem rájuk mérgesen.
-Oh,nyugi majd teszünk róla hogy megbánd.-nézett rám Zayn.
Oké,ez így elég szarul hangzott,úgyhogy inkább csendben tűrtem ahogy rángatott Niall.
Hirtelen balra taszított,be egy újabb szobába. Azthiszem,megutáltam a sötét helységeket egy életre...
De legalább itt ágy gyanánt nem egy matrac szolgált,hanem egy heverő.Volt odabent még egy kis szekrény,és egy icipici ablak,amin keresztül beszűrődött egy kis fény.
-Na.-csődültek be mindannyian utánam.
-Ott aludhatsz.-mutatott Harry a kis heverőre.
-Oda letehetnéd a cuccod ha lenne,de nincs így nem teszed.-intett a fejével Liam a szekrényre.
-Enni akkor kapsz,amikor mi akarjuk hogy kapj,az ivással dettó ez.-Mondta Zayn a tényeket.
-WC-re naponta háromszor mehetsz.-röhögött Louis.Naponta?Meddig leszek idebent?
-Ha kedvesek vagyunk,egyszer-egyszer meglátogatunk.-Nézett a szemembe Niall.
-MEGÉRTETTED?-vette hangosabbra a hangját a szőke.
-Persze hogy megértettem.-motyogtam.Nem igazán vettem komolyan hogy most ide be fognak zárni,de ez történt.
Kimentek és hallottam a zár kattanását.Naneeee!
Odaléptem az ajtóhoz,és dörömbölni kezdtem rajta.
-ENGEDJETEK KI!
Semmi válasz.
-NEM TEHETITEK EZT VELEM!
Még mindig semmi.Folytak a könnyeim,mint a patak.
Percekig ütögettem az ajtót,de nem reagált senki.Feladtam,és zokogva,hátamat az ajtónak támasztva lecsúsztam a földre.

Sziasztok!Mint látjátok ez egy picit rövidebb rész lett,de a következőt terjedelmesebbre tervezem!Azért remélem tettszett,és örülök hogy hagytatok jelet magatok után,sokat jelent! :) 
Nem tervezem kijelenteni hogy pl. hetente egy bejegyzés lesz,akkor fogok írni amikor kedvem tartja,de nem fogok hetekre eltűnni,ígérem!
xox

2.rész-Odabent

-TEGYÉL LE!HAZA AKAROK MENNI!-kapálóztam,rugdostam és ütögettem őt,de semmit nem használt,

Durván ledobott a matracra és kifelé indult.Az ajtóban visszafordult egy pillanatra.

-Ezért még számolunk,Hannah!

Becsukta maga mögött az ajtót,aztán hallottam a zár kattanását.

Felhúztam és átöleltem a térdem,majd zokogni kezdtem.

Addig sírtam,ameddig el nem fogytak a könnyeim.Eszembe jutott hogy odarohanok az ajtóhoz,és addig dörömbölök amíg ki nem enged,de tudtam hogy nem hatná meg a dolog.Csendben üldögéltem,és agyaltam.Miért én?Miért hozott el?Mikor jutok ki?Ki fogok jutni?Mi fog történni?

Reményvesztetten döntöttem a hátam a falnak,és jó ideig úgy is maradtam.

-Na figyelj ide.Most szépen elmegyünk valahova,amit te nem tudhatsz hol van.-közelített egy kis tasakkal a kezében.

Kikerekedtek a szemeim amikor elővett belőle egy kendőt és felkötötte a fejemre.Jézusom,mi fog most történni?

Felkapott (??) és vinni kezdett.Amikor kiérhettünk az ajtón,éreztem hogy hűvös van.A hirtelen hőmérsékletváltozástól kirázott a hideg,amit ő röhögéssel jutalmazott.

-Mivan,ennyire jó érzés ha a kezeimben tartalak?-kérdezte önelégülten.Ne,ezt már nem tudtam megállni szó nélkül.

-Nem,attól ráz ki a hideg hogy milyen undorító vagy.

-Rossz válasz.-mondta majd lezuhantam a kocsi hátsó üléseire.-Indulhatunk?

-Ühüm...-motyogtam.

-Költői kérdés volt,nincs választásod.

Hm.Hát igazán köszi.Kényelmetlen helyzetben voltam elterülve,de mozogni nem mertem.

Aztán egyszer csak megállt az autó.

-Na.Ideértünk.Leszedheted a kendőt a fejedről.

Felültem,és úgy tettem ahogy mondta.Mikor felpillantottam,láttam hogy a visszapillantó tükörből néz.

-Kussolsz,ha bemegyünk.Meg ne merjél szólalni,mert te fogod megbánni.Értetted?

Bólintottam.

-ÉRTETTED?!

-Igen,megértettem.-mondtam félve.

-Mit fosol már?Na,szálljál kifelé!-nyitotta ki a hátsó ajtót.

Egy ház elé rángatott,majd csengetett.Egy középkorú ember jelent meg az ajtóban.Intett hogy "húzzunk befelé".

-NIALL TE MEGŐRÜLTÉL?NEM MEGMONDTAM HOGY NEM TUDHATJA HOL VAN?SIMÁN LENÉZHETTE A KOCSI RENDSZÁMÁT VAGY A KÖRNYÉKET!!!

Basszus,ez miért nem jutott eszembe?

-BASSZAMEG!-Niall kérdőn nézett rám,én meg jeleztem hogy semmit nem láttam.

-Totál nem látott semmit.

-Mivan ha hazudik?Ilyen kis belsőséges a kapcsolatotok?Niall megmondtam hogy...

-Nyugi,nyugi.Nem.Csak hülye mint a seggem.

Szóra nyitottam a számat,de eszembe jutott mit mondott a kocsiban.

-Jó,de ha bármi károm származik miattad,megnézheted magad,arról gondoskodom!

Niall nem válaszolt.

-Takarodjatok oda ahova előzetesen megmondtam!-mondta a férfi,majd lökött egyet rajtam.Hm.

Niall megragadta karom,és rángatni kezdett,majd egy sötét,üres szobába taszított,de most ő is velem jött.Elengedett,majd becsukta az ajtót.A sötétet kihasználva eltapogatóztam a legmesszebbi sarokba.

-Hol vagy édesem?-hallottam a hangját.

-NE nevezz engem így.-szóltam halkan.

-Úgy nevezlek ahogy akarlak.
Nem tudtam hol van,de hallottam ahogy közelít.Lekuporodtam  a sarokba.
-Szia édesem!-átkarolta a vállam,én pedig eltoltam magamtól.
-Ccc.-éreztem hogy újra átkarol.
-Levennéd rólam a kezed?-sziszegtem a fogaim között.
-Inkább örülj hogy nem kínozlak!Mert megtehetném.-suttogta a fülembe.Éreztem forró leheletét a nyakamon.
Makacsul elfordítottam a fejem a másik irányba.
-Naaaa.
-Hagyjál kérlek.
-Ki fogsz borítani,Hannah.
-Mady.
-Mi?
-Szeretném ha Mady-nek hívnál.
-Szeretném ha nem lennél ilyen makacs!

Nem válaszoltam.Rettegtem,de neki próbáltam nem mutatni,de legördült egy könnycsepp az arcomon.Azt pedig ugye követte a többi...
-Shht!Most miért sírsz?Bántottalak én?
Majdnem rávágtam hogy igen,de inkább nem tettem,sírdogáltam tovább.
-Na maradj csendben mert még fél órát tuti hogy itt kell rohadnunk ebben a szobában!
Letöröltem a könnyeimet.
-Sajnálom.
-Höh?-meglepett hangot adott ki,de ezután nem szólt semmit.-Figyelj.Rohadtul elegem van a hangulatváltozásaidból.Döntsd el mit akarsz.-tért vissza a szerepéhez.
-Mi?Hagyjál már!Elraboltál,fogalmam sincs hol vagyok,nem tudom mi fog történni,vagy miért!

Hadd legyen már hangulatváltozásom!
-Ajha. Egyik pillanatban bőgsz,a másikban meg itt keménykedsz,meg ordibálsz.FEJEZD BE!
-Hagyjál engem békén!-elkezdtem feltápászkodni,de ő visszarántott maga mellé.
-Au!-huppantam a kemény földre.

-Ha nem mozognál össze-vissza nem lenne ez.-közölte halálos nyugodtsággal.
-Oké,na!

Csendben ültünk a maradék időben.Azt,hogy mennyi lehetett az nem tudom,de elég unalmas volt.
Aztán nyílt az ajtó.

-Niall.C'mon.
-Oké.-Felrántott a földről és megint átdobott a vállán.
-Tudok ám én járni is a SAJÁT lábaimon!-sziszegtem halkan hogy csak ő hallja.
-Nemérdekel.-mondta ő is ilyen halkan.
-Hát kösz.
-Kuss.
A főnöke megmutatta merre menjen aztán otthagyott minket.Végighurcolt a fél házon amikor beértünk egy másik szobába ahol még négy srác volt.Körben ültek székeken,amikor pedig beértünk hangos röhögéssel fogadtak.
-Jólvan na.Képes lenne elrohanni.
-Dehogy lennék!
-Dehogynem.
A többi srác még mindig röhögött a vitánkon.
-Tegyél már le!
-Jólvan na.-Letett a kör közepére,ahol mindenki engem bámult majd ő kényelmesen elhelyezkedett az ötödik széken.Zavartan körbenéztem,majd törökülésbe helyezkedtem.
-Szóval most mi lesz vele?-szólalt meg először a göndör hajú srác.
-Nemtudom.De ha tényleg olyan szökős én ki nem engedem.
-Hallod,nálam be akartam zárni,erre kirohant.Mint egy...Fogalmam sincs mi.Mi szokott rohangálni?
-Hangya?-szólt egy sötét hajú.
-Annál gyorsabb.
-LEOPÁRD!-szólalt meg diadalmasan egy másik.
-Az!Az jó lesz.-mondta Niall.
-Persze igen.Szerintem is beszélgessetek rólam úgy mintha itt sem lennék.
-Kuss.-oltott le a szőke aki elrabolt.
-Niall,légy úriember.-pillantott Niallre a sötét hajú.-Fogd be.-nézett rám.
Természetesen hangos röhögéssel fogadták.
-Liam vagyok.-mondta az eddig csendes,rövid barnás hajú.
-Harry.-ez a göndör volt.
-Zayn.-a sötét hajú.
-Louis.-mondta a másik barna hajú fiú.
-Halljátok ez totál hülye.Biztos hogy nem ismert meg minket.-Ez Niall volt.
-Hé kiscsaj!
-Mady.-szóltam közbe.
-Mindegy.Szóval.Nem ugrik be kik vagyunk?
-Öööö.Kéne?
-Hallod.Én Zayn vagyok.A többiek nevét is hallottad.Még mindig semmi?
-A-a.
-Baszki.Mi vagyunk a OneDirection!-mondta Niall.
-Óóóóó.A díszpinty,tinibanda akik "annyi meg annyi tinilánynak megváltoztatta az életét?"-rajzoltam idézőjeleket  a levegőbe.
-Hőőőőőőőőő!-Ez szinte biztos hogy Louis volt.
-Ezeket a jelzőket ne használd mégegyszer,mert következménye lesz.-mondta nagyon higgadtan és halkan Liam.
Körbenéztem.Harry és Zayn között volt egy nagyobbacska rés.Ott ki tudnék futni.Hirtelen ötlettől vezérelve felugrottam és rohanni kezdtem a kijárat felé.Mikor átértem a két fiú között.....

1.rész-Ezért még számolunk!

Kora reggel az telefonom csörgésére ébredtem.Álmosan fordultam át a másik oldalamra és nyomtam le az ébresztést.Jó tinihez hívem visszafordultam a kényelmes helyzetembe majd lehunytam a szemem.

*********************************************************************************

-Hannah Madeline Evans!Azonnal kelj fel,és menjél az iskolába mert ELKÉSEL!!-hallottam még félálomban ahogy anya a folyosóról.Tudtam hogy hamarosan beront a szobámba ezért a fejemre húztam a párnát.

-Hannah!Kelj már fel!

-Jólvan na!-ültem fel egy csapás kíséretében.-Ébren vagyok.

-Remélem is mert kerek negyed órád van elkészülni!

-Oké,megoldom,megoldom.

Mikor anya kisétált odarohantam a szekrényemhez,és még meleg idő lévén felvettem egy rövidnadrágot fehér "Awesome" feliratú felsővel.Belebújtam a fekete szandálomba és laza copfba kötöttem a szőke hajam.Minimális sminket kentem fel,és a táskámmal rohantam lefelé.

Anya és a bátyám már odalent ültek az asztalnál.

-Nahát,csipkerózsika,felébredtél a százéves álmodból?-vihogott Lucas.

-Luca te maradj csendben,éppen Hannah előtt keltél fel.-nézett fel anya a salátájának evéséből.-Egyébként,van kb. 3 percetek enni.

Benéztem a hűtőbe és csináltam egy szendvicset,míg a bátyám a lehető legegyszerűbben készített egy tál müzlit.

*********************************************************************************

Nos,a napom naaaagyon unalmasan telt,lévén őszi szünet utáni első nap,a tanárok elég lazán tartották az óráikat.

Aztán a barátnőimmel megbeszéltük hogy  elugrunk a parkba.Rácsörögtem anyára hogy késni fogok,ne várjanak hamar.Szerencsére a látszat ellenére anyu viszonylag lazán kezel minket,ezért beleegyezett.

Hope,Kasey,Melanie és én elindultunk a kinézett helyre.Pont kapóra jött hiszen mellette volt egy kellemes kis kávézó,és az mögött egy bolt.

Beültünk a parkba egy kis padra és beszélgetni kezdtünk,úgy általában mindenről.Hamar megszomjaztunk,ezért kitaláltam hogy elugrok a boltba és veszek valami innivalót mindannyiunknak.

Odaérve az italokhoz kiválasztottam mindannyiunknak egy-egy kólát majd kifizettem.Kezdett sötétedni,a bolt körbe volt véve fákkal és a félsötétben gyönyörű látványt keltett. Elmosolyodtam majd lesétáltam a lépcsőn és visszaindultam a parkba.

Hirtelen erős szorítást éreztem a hasamon és valami klórszagút a számon.Sikítani akartam,de nem ment.Szinte azonnal elájultam.

Ébredezni kezdtem. Éreztem hogy a lábam és a kezem is meg van kötözve...De hol vagyok?Félig kinyitva a szemem valami dohos pincére,vagy padlásra számítottam,de nem. Egy szobában voltam,és valaki háttal ült  nekem. 

Cselekedj okosan Hannah!Nem veheti észre hogy ébren vagy.-mondta az eszem,de a szívem mást diktált. Ficánkolni kezdtem és sikítozni.  Najó,értem nem a legokosabb döntés,de mit tehettem volna?Bepánikoltam. Még mindig sikítoztam,mikor az alak megfordult.

-Basszameg!-erős kezei a számra tapadtak.-Fogd be! 

Szemüvegben volt és egy fehér pólóban.Kezei és nyaka tele voltak tetoválással,haja vöröses volt.Természetesen piercingekben sem szenvedett hiányt.

-Na figyelj ide!Most leveszem a szádról a kezem,te meg szépen csendbenmaradsz.Ha nem így történik...-A mondatot nem fejezte be,így ezt talán sosem tudom meg. 

Lassan elemelte a kezét a számról,engem meg a sírás kerülgetett,de nem adtam ki egy hangot sem.

-Ügyes kislány.-mosolyodott el.Leült a kanapé szélére és engem nézett.

Ezernyi kérdés kavargott a fejemben,nem tudtam,vajon megszólaljak-e.

-K-ki vagy é-és miért vagyok én itt?-kérdeztem remegve.

-De kíváncsi valaki!Ezekhez semmi közöd,megértetted?-kiabált rám.

Lassan bólintottam egyet.Féltem.Nagyon.

-Rendben.-kikötözte a lában és a kezem.Nem értettem miért tette,de örültem neki.

-Nos,mondd ki szépen a neved.-mondta nyugodt,de mégis félelmetes hangon.

-H-hannah.-válaszoltam.

-Hannah?És?Nem lehet igaz hogy ennyiből áll a neved.

-Hannah Madeline Evans.-mutatkoztam be,mostmár teljesen.

-Remek név.Niall Horan. A barátaimnak Niall. De te nem vagy az.Szóval Niall Horan.-Wow.Egy mondtaban hányszor kívánja elmondani a nevét?Mindegy.

Felültem,remélve hogy ezzel nem fogom felidegesíteni.Meglepődve vettem észre hogy nem reagált,csak ült és engem nézett.Szemeit nem láttam...

-Mi-mi van?-kérdeztem.

-Semmi.Na gyere.-erősen megragadta a felkarom és rángatni kezdett.

-Áu!Ez fáj.Ne csináld!-kiabáltam.

-Engem nem érdekel.-Rántotta meg a vállát,majd betaszigált egy szobába.Amin.Nem.Volt.Ablak.Semmilyen kijárat,leszámítva az ajtót.Ajajajajajajaj...Rossz előérzetem volt.

-Na most pedig itt maradsz.Kapsz öt másodpercet hogy körülnézz,utána becsukom az ajtót.-Hát kösz.Nagyon sok néznivalóm van,mondhatom. A sarokba behányva egy matrac és kész.

-HÉ,VÁRJ!-fordultam meg a tengelyem körül,amikor az ajtó csukódott.-Nemár!Hol vécézzek? Mit egyek?Nemár!Engedj el!-Megpróbáltam elrohanni mellette és szabadulni.Egészen két méter szabadságot érezhettem,miután ő átvetett a vállán,akár egy zsákot. 

-TEGYÉL LE!HAZA AKAROK MENNI!-kapálóztam,rugdostam és ütögettem őt,de semmit nem használt,

Durván ledobott a matracra és kifelé indult.Az ajtóban visszafordult egy pillanatra.

-Ezért még számolunk,Hannah!

Becsukta maga mögött az ajtót,aztán hallottam a zár kattanását.

Felhúztam és átöleltem a térdem,majd zokogni kezdtem.