10.rész-Ajándék

Nem törődtem velük,csak felmentem az emeletre,bebújtam Harry kifejezetten jó illatú pólójába,majd visszatértem a könyvhöz.
Mohón faltam az oldalakat amikor valaki mellém feküdt az ágyba.Le sem vettem a tekintetem a sorokról,őgy szólaltam meg.
-Niall hagyj olvasni.
-Jó.-szólalt meg egy hang ami nem Niallé volt.Meglepetten kaptam rá a tekintetem amikor megláttam magam mellett Louist.
-Louis...sajnálom,azthittem Niall az.-mondtam.
-Semmi baj.-vigyorgott rám.
-De...izé szóval te mit keresel itt?Niall szobájában.
-Zavarok?-nézett mélyen a szemembe.
-Nem.Csak meglepődtem.
-Akkor jó.-mondta és kezével megtámasztotta a fejét.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.
-Bejöttem hozzád,befejezni a beszélgetésünket.
Nagyot nyeltem.
-Nem vagyok együtt vele.
-Ezt ő is tudja?
-Miről beszélsz Louis?
-Semmiről.Csak elmondta hogy legutoljára hagytad hogy megcsókoljon.Azthiszi hogy...tudod,hogy szereted.
-De én nem szeretem.-néztem rá értetlenül.-Semmi okot nem ad arra hogy szeressem.Nem vagyok stockholm szindrómás.
-Tudom.-mondta,kivette a kezemből a könyvet majd átölelt.-Ne félj.Senki nem fog bántani.
Nem voltam teljesen biztos az állításában.Láttam milyen Niall ha ideges.Tudom,hogy bármire képes olyankor.Mindenesetre esetlenül feküdtem Louis mellett,aki láthatólag aludni készült.Azt hogy ők mit beszéltek meg,nemtudom,de emlékszem mi történt legutoljára.Vajon ha Niall benyitna,mi történne?Mit gondolna?
Megpróbáltam elterelni a gondolataimat,de nem igazán sikerült.Nemtudom mikor,de elnyomott az álom.
Álmomban szabad voltam,újra eljártam a barátaimmal szórakozni,nem volt miért aggódnom. 
Én,Nate és Maja abban a parkban voltunk,ahonnan Niall elrabolt.Jól éreztük magunkat,nevettünk és folyamatosan szövegeltünk.Aztán feltűnt egy számunkra ismeretlen pasas.Egyre közeledett felénk de mire odaért volna hozzánk zilálva felébredtem.
Idegesen tapogattam magam körül,amikor apró tenyereim Louis mellkasába ütköztek,őt felébresztve.
-Hm?-dörzsölgette a szemeit.
Elsírva magam hozzábújtam és olyan szorosan  öleltem ahogy csak tudtam.
-Mady,úristen mi történt?Hm?Mi a baj?-hallottam a hangján hogy aggódik ezért könnyes szemmel feltekintettem rá és jeleztem hogy még hagyjon sírni,amint tudok beszélek majd.Aprót bólintott majd ő is szorosan átölelt.
Mikor meg tudtam szólalni mélyen a szemébe nézve elmeséltem neki az álmomat.Eltartott egy ideig amíg feldolgozta a hallottakat.
-Mady,nyugodj meg.Nem fogunk bántani soha többé.
-Miért vagy ebben annyira biztos?
-Nemtudom.Csak érzem.
-Az kevés.Túl kevés.
Louis belenézett a szemembe megrázta a fejét majd kimászott mellőlem és kiment a szobából.
Nem sokáig élvezhettem a könyvem társaságát mert Niall jött be az ajtón.
-Mady,nemsokára jövünk.Az ajtókat bezárjuk,nem tudsz kimenni majd.Telefon/internetelérés nem lesz.Ne aggódj,senki nem jön erre.
Aprót bólintottam. 
-Mikor jöttök? 
-Nemtudom...Egy óra,másfél körül.Sietünk.
-Rendben.-mondtam majd visszatértem az olvasáshoz.
Niall elhagyta a szobát és hallottam ahogy becsapják az ajtót.
Kimásztam az ágyból és elkezdtem körüljárni alaposabban a házat.Abban biztos voltam melyik szoba,melyik fiúé.Nagy kísértést éreztem hogy benyissak,de végül nem tettem.
Visszamentem a szobámba,vállamra kaptam a takarómat és levándoroltam a nappaliba.Körbetekertem magam vele aztán bekapcsoltam a tévét.Egy ideig unottan kapcsolgattam aztán ráakadtam egy számomra érdekesnek ígérkező filmre.
A hátam mögül hallottam ahogyan kinyílik az ajtó és berontanak a fiúk de nem fordultam feléjük csak benyögtem egy "hello"-t.
-Mady meglepetésünk van számodra.-nyomakodtam mellém a kanapéra.Niall széles vigyorral a fején nyomott a kezembe egy (igen nagy) tasakot.
-Mi ez?-kérdeztem értetlenül.
-Ajándék?-nézett értetlen arckifejezéssel rám Harry.
-Öhm,nekem?
-Nyisd már ki!-kiáltott rám izgatottan Louis és vigyorogva figyelt.
Hitetlenkedve nyúltam bele és húztam ki belőle pár felsőt és nadrágokat.
-Honnan tudtátok a méretem?-kérdeztem.
-Mosás előtt megnéztük a régieket.-rántotta meg a vállát Louis.
Elmosolyodtam.
-Köszönöm.
-Tetszik?-csillant fel Niall szeme.
-Igen,nagyon.-mosolyogtam rá.
Látnotok kellett volna a diadalittas arckifejezését és örömködését.
Együtt nevettünk.Mind a hatan.Ilyen sem volt még amióta elraboltak.
Tudnom kellett volna hogy ez még közel sem a vége.

9.rész-Mosoly

Gondolatok és kérdések százai futottak át az agyamon,de végül csak egy dolgot ejtettem ki a számon.
-Niall mit akarsz?Miért vagyok itt?-néztem rá könnyes szemekkel.
-Szeretlek.
Leblokkoltam.Szeret?De nem is ismer...Ráadásul akit szeretünk azzal nem így bánunk.
Ott ült előttem ez a srác,szinte egész testét tetoválások borították,ajkában piercing volt,de mindezek ellenére úgy ült ott mint egy ötéves kisfiú aki valami rossz fát tett a tűzre.Könyökével a térdén támaszkodott,arcát a tenyereibe temette.
-És most mégis mit vársz tőlem?-mondtam kicsit hangosabban.-Ugorjak a nyakadba hogy "jajj de jó,végig erre vártam miután elraboltál,felpofoztál és folyamatos rettegésben tartasz"?Vagy mi a szar?-kiabáltam.
Niall felkapta a fejét és már nem láttam a szemében semmi mást,csak dühöt.Megrémültem amikor idegesen felpattant és megindult felém.
-Mi a franc,Maddy!-kezdett kiabálni velem.-Tudod hány lány lenne a helyzetedben?!Nézz már rám!Rohadtul nem tűröm hogy elutasíts!
Egyre közelebb jött hozzám.Kimásztam a fotelből és ijedten hátrálni kezdtem,tenyereimmel támaszkodva a szekrényen.
-Neked semmi nem elég!Hagyom hogy a szabadságod növeljük,de nem!Te csak sértegetsz!-folytatta engem utolérve,szokásaihoz híven a falhoz nyomva.Hogy..sértegetem?Számára ezek bántó szavak?Vannak ilyen jellegű érzései?
Félve támasztottam meg tenyereimet a falon magam mellett.Felém hajolt,szinte remegett az idegességtől,aztán lehunyta a szemét,megfordult és visszaült az ágyára.
Meglepetten álltam,majd hátamat a falnak támasztva lecsúsztam a földre és őt fürkésztem.Ugyanúgy ült mint az előbb.Tenyereit végighúzta az arcán majd mélyen a szemembe nézett.
-Tényleg rettegsz tőlem?-kérdezte.
Aprót bólintottam,hiszen ez volt az igazság.Fejét visszaejtette a kezeibe és mélyet sóhajtott.
Átöleltem a térdeimet,majd ráhajtottam a fejemet.Lehunytam szemeim és Niall arcára gondoltam.Kétségbeesett.Talán ez írta le legjobban az arckifejezését mikor feltette a kérdést.Egy ilyen embernek,mint ő,mennyire lehetnek igazi érzései?
Így üldögéltem,mikor hallottam hogy közeledik felém.Nem reagáltam rá.Féltem.
Lecsúszott mellém és egyik kezét a derekamra tette.
-Haragszol még?-kérdezte halkan de én nem válaszoltam.Beharaptam a szám,mert hát...tudtam volna.
-Mady...Ne csináld.-mondta majd még halkabban hozzátette.-Kérlek.Ne félj tőlem.
-Mi az hogy ne féljek?Emlékszel te arra mit műveltél?-fordítottam felé az arcom,de ő túl közel volt.Belenézett a szemembe majd megcsókolt.
De az a csók más volt mint a többi.Nem volt ideges,nem a mérge vezérelte.Gyengéd volt,és már-már örültem is.Arcomat a kezei közé fogta,én pedig átöleltem a nyakát.

**************************************************************************************************************

Louis és én a kanapén ülve beszélgettünk miközben a tévét néztük.Mindannyian beszéltek,és úgyérzem azóta  sokkal kedvesebbek velem.Őszintén megmondom,nagyon is jól esik.
-Szóval,-kezdte a reklám közben.-Te és Niall most együtt vagytok,vagy mivan?-ránéztem és szemeiben őszinte érdeklődést láttam tükröződni.
-Hát,nem.
-Azért mert félsz tőle?-rákaptam a tekintetem.
-Honnan tudsz te erről?
Megvonta a vállát.
-Mind tudjuk.Hangosan kiabálsz.
Kissé elfordítottam és lehajtottam a fejem.
-Mondd Mady,tőlem is félsz?
Meglepett a kérdése.
-Nem.Vagyis,még nem adtál rá okot.-néztem rá az előrehullott hajam mögül kissé félve a reakciójától.
-Nem is fogok.-mosolyodott el,majd fél kezével magához húzott.Nagyot nyeltem,majd eszembe jutott Nate.Vele is rengetegszer ültem így.
-Khm.-jelent meg Harry az ajtóban.-Nem akarok semmit megzavarni,de mindjárt vacsorázunk.-mondta,majd elindult vissza.
Louis rámnézett aztán elmosolyodott.Viszonoztam,aztán elindultunk az ebédlőbe.

Annyira kellemes délutánom volt.Nem vagyok normális.Elraboltak,de én kellemesnek hívom a délutánom.
Akkor mondom úgy: a körülményekhez képest.A srácok viselkedése 360fokos fordulatot vett.Niall mellett feküdtem egy könyvet lapozgatva amikor hirtelen megszólalt.
-Ha szeretnél akkor aludhatsz egy másik szobában. 
-Nem.-mondtam pár másodperccel később.
Belenéztem a meglepett szemeibe,majd lekapcsoltam a lámpát és elfordultam.Mosolyogtam.Éreztem hogy ő is mosolyog és egyikőjük pólójába bújtatott hátamat figyeli.
-Ne bámulj engem.-mondtam mosolyogva mire felnevetett.
-Oké.De annak ára van.
Egy pillanatra felszökött a vérnyomásom,megijedtem hogy újra bántani fog.De nem tette.Gyengéden helyezte karját a derekamra majd magához ölelt és így aludtunk el.

Reggel az ablakon beáradó fényre ébredtem.Senki nem volt a szobában rajtam kívül ezért mosolyogva nyújtózkodtam kedvemre.Felálltam,és indultam volna megkeresni a srácokat de csak a póló és az alsóneműm volt rajtam úgyhogy megtorpantam.Tegnap este a fotelba dobtam a ruháim,de azok nem voltak ott.NIALL!
Utolsó esélyemként kidugtam az ajtón a fejem,és elindultam a nappali felé.Kicsit sem lepődtem meg amikor mind a négy srác vigyorral az arcán terpeszkedett.
Megálltam a lépcső alján és szigorú tekintettel néztem rájuk.
-Hol van a ruhám?-kérdeztem.
-Koszosak voltak.-vonta meg a vállát Louis vigyorogva.
-Ki kellett őket mosni.-bólogatott álszenten Niall.
-És akkor én most mit vegyek fel?-néztem rájuk értetlenül.
-Miért ez nem jó ami rajtad van?-nézett felém Liam is.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-oké srácok,kinek van felesleges pólója?-nézett körbe Niall nevetve.
Harry a következő másodpercben lekapta a felsőjét és felém dobta.Elég meglepődött arcot vághattam hiszen mindannyian hangos nevetésben törtek ki.
-Kizárt.-mondtam.
-Nem,mást nem tudsz felvenni.-nézett rám Liam.
-Nincs mese,ma vásárolni kell mennünk.-mondta Niall a többieknek.
Nem törődtem velük,csak felmentem az emeletre,bebújtam Harry kifejezetten jó illatú pólójába,majd visszatértem a könyvhöz.

8.rész-Niall

-Befele.-Szólt halkan.Bemásztam az autóba, aztán elindultunk. Elindultunk a végzetem felé.
-Niall ...- Kezdtem volna, de ő azonnal letorrkolt.
-Fogd be, ameddig még megőrzöm a hideg vérem!
Hogy ez mit akart jelenteni,pontosan nem tudtam,de talán nem is akartam.Halkan üldögéltem amikor egyszer  csak megállt egy kihalt útrészen.Kiszállt a kocsiból és kinyitotta a hátsó ajtót, jelezvén: itt az ideje hogy én is kiszálljak.Kikászálódtam, de jóformán kiegyenesedni nem volt időm mert rögtön a kocsi oldalának szorított.
-Az.Enyém.Vagy.-Mondta egyenként a szavakat.
-Megértetted? -szorította meg a karom.Tudtam, hanem válaszolok, könnyen újra megüthet...
-Igen.-Mondtam halkan és félve.
 -MEGÉRTETTED? -hajolt közelebb hozzám.
-Igen.-Fordítottam el a fejem.
 -Szép próba.-Mondta Niall és száját újfent az enyémre tapasztotta.Megpróbaltam eltaszítani magamtól, de ő sokkal erősebb nálam.Akkor döbbentem rá: nekem innen nincs menekvés.Azt csinál,amit akar.Tettem meg két sikertelen próbálkozást a szabadulásra, aztán feladtam.Niall egyre agresszívabb lett, én pedig rettegtem.
 -Ne ellenkezz, tudom hogy tetszik.-dörmögte a fülembe úgy hogy kirázott a hideg.Kezét végighúzta a hátamon, aztán váratlanul akkorát csapott a fenekemre hogy felvisítottam.
- Sssht.-Húzta gúnyos mosolyra a száját.
 -Niall kérlek engedj el! -könyörögtem. Nem válaszolt, csak kinyitotta az ajtót, belökött a kocsiba és mellém húzódott.Megfogta a vállaim és végigdöntött az üléseken.Felém mászott, aztán bekötötte a szemeim.Rohamosan gyorsult a légzésem a félelemtől.Fél perc múlva a bokáim égni kezdtek a fájdalomtól. Megkötözte a lábam.A kezeim ugyanerre a sorsra jutottak, én végig csendben tűrtem.
 - Elintézem hogy ne sikongass.-Mondta és valamit a számra ragasztott.Ficánkolni kezdtem mikor elindultunk.
 -Fejezd be mert esküszöm ha folytatod nem köszönöd meg magadnak!! -mordult rám idegesen.Jobbnak láttam abbahagyni az egészet.Mozdulatlanul feküdtem, nem láttam semmit. Niall Lassan megállt és kiszabadított.Számomra teljesen ismeretlen helyen voltunk.
Megragadta a felkarom és elindultunk a házba.Úgy látom,panaszkodnom most  sem kell majd,egész szép helyen voltunk.Jó,nem azt mondom persze hogy örültem mert...Mert ki az aki örül annak ha elrabolják...
Besétáltunk és tényleg király kis ház,modern és hatalmas.Niall nem beszélt velem,csak aggresszívan szorította a karom.Egy általam nappalinak nézett helyiségben a másik 3srác ült.Ahogyan megláttak minket azonnal befejezték a beszélgetést és kikapcsolták a tévét.Niall megtaszította kanapé felé,ez elég egyértelmű jel volt.Leültem és végignéztem rajtuk.Senki nem beszélt,de mindenki akart.
-Szóval.-kezdte Niall.-Ki akarja kezdeni?
-Mégis mi a szart gondoltál?-emelte meg a hangját hirtelen Harry.-Naiv vagy.Azthitted ha ez az ötven kilós kis mitugrász elvisz,akkor nem fogunk utánad menni és megtalálni?Hát eszem megáll.Komolyan,mondd már meg nekem őszintén!MI A SZART GONDOLTÁL?
Lehajtottam a fejem és beharaptam a szám,ezzel próbálva visszatartani a könnyeimet.
-Harry...
-Louis ha megint védeni akarod inkább fogd be.-mondta nyugodt hangon Louisnak Liam.
-Nem csak azt akarom mondani hogy kihagytad azt a részt hogy a gyík srác bezárt minket,valamint MIATTAD kellett eljönnünk.-nézett rám.
Louis...Azt hittem hogy tőle még várhatok némi támogatást vagy valami...Igazuk van..Naiv vagyok.
-De..Hogy érted azt,hogy miattam kellett elköltöznötök?-kérdeztem halkan Louis szemébe nézve.
-Szerinted?-kiáltott rám.
A szám szélét rágva néztem Niallra aki egy fotelben ült.
-Elraboltunk.-röhögött rám.-Aztán a kissrác felhívta ránk a figyelmet.Szerinted maradhattunk volna ott?Nem.Örültünk hogy volt fél óránk elhúzni.
-Máskor ne raboljatok el embereket és nem lesz ilyen problémátok.-Ahogy kimondtam megbántam.
-Na elmész te a picsába.Mi a szart gondolsz magadról?-állt elém Harry.
-Harry.Nem.-szólt rá Niall nyugodt hangon.-Elmondom a szabályokat.Ameddig kussolsz és nyugton maradsz szabadon mozoghatsz a házban.Az én szobámban fogsz aludni és mégegyszer meg ne próbálj elmenni vagy hasonlók.Megértetted?-mondta még mindig nyugodtan.
Meglepett.Elszöktem de nagyobb szabadságot ad.Vajon ezzel akarja elérni hogy ne történjen meg többé....?
-Igen,persze.-válaszoltam meglepetten.
-Oké,a vitát lezárom nem érdekel senki véleménye.-mondta majd felállt és elsétált.Csak így.Senki nem kapott választ.
-Csak hogy tudd.Elegem van belőled.-mondta Liam majd ő is felment a lépcsőn.
Hárman maradtunk lent.Louis Harry és én.Ajajj.
-Hát te valamit rohadt jól csinálsz ha Niall ilyeneket enged meg neked.-nézett a szemembe Harry.
-Ezt hogy érted?Nem én vagyok az első akit...
Mindketten felröhögtek.
-Nem.-válaszolt Louis.
-De egyáltalán miért vagyok itt?
Újabb röhögés.Köszi,remélem jól szórakoztok srácok.
-Azt csak ő tudja.Mikor miért.-hallottam Harry hangját.
-Aha...Megkereshetem?-kérdeztem Niallra utalva.
-Felőlem.Első emelet folyosó végén jobbra első szoba.-mondta újra Harry.
Nem válaszoltam csak feltápászkodtam és elindultam a megadott irányba.Követtem az utasításait és bekopogtam Niallhez.Jó ötlet?Simán félreérthettem valamit...Mi ez a hirtelen nyugodtság?Millió oka lehet.De mostmár mindegy mert hallottam beinvitáló szavait.
Lassan kinyitottam az ajtót és bedugtam a fejem.
-Bejöhetek?Ha már úgyis itt fogok "lakni".-kérdeztem halkan.
-Gyere.-mondta aztán visszafordult a laptopja képernyőjéhez.
Belépkedtem a szobába és megálltam a közepén.Nem tudtam,leülhetek-e mellé az ágyára vagy inkább mást válasszak.
-Ülj ahova akarsz.-mondta fel sem nézve,gondolataimban olvasva.Hangja lágy volt,már-már kedves.Egy kisebb fotelt választottam a letelepedéshez.
-Niall mondd..-kezdtem bele a mondandómba mire felemelte a tekintetét.-Nincs koncertetek vagy hasonló?
-Nem,szünetünk van.
-Tudják hogy ti vagytok?-utaltam a rendőrségre.
-Nem.Megúsztuk.
-Sajnálom.-mondtam a padlót kémlelve.Mi van velem?Sajnálom?Dehogy(nem).
-Valamilyen szinten neked is meg a haverkádnak is igazatok van de innen nem fogsz elmenni.-mondta én pedig felrántottam a fejem.
-Meddig?
-Terveim szerint soha.
MIVAN?Mire készül?Gondolatok és kérdések százai futottak át az agyamon,de végül csak egy dolgot ejtettem ki a számon.
-Niall mit akarsz?Miért vagyok itt?-néztem rá könnyes szemekkel.
-Szeretlek.