12-Bezárkózva

Óvatosan nyitottam be Niall szobájába.
-Hol a francban voltál?-mordult rám idegesen a sötétből.
-Niall,te még ébren vagy?-kérdeztem az egyértelműt terelés érdekében.
-Mady,hol a francban voltál?-ismételte meg erélyesebben.
-Csak lent a konyhában...
-Háromnegyed órát?
Óvatosan lépkedtem felé.
-Ahm....Leültem tévézni.
-Tudod kinek hazudj.
Leültem az ágy szélére és élesen forgattam az agytekervényeim.Mégis mit mondjak?Tudja hogy hazudtam...De nem mondhatom el neki...
-Szóval?-kérdezte újra erélyesen.
Kezeimbe temettem az arcom.Persze ő ezt nem láthatta.
-Oké..Az volt hogy lementem a konyhába aztán hangokat hallottam a nappaliból és bementem.Ott volt Louis és megkérdezte hogy nem akarok-e odamenni.Aztán leültem mellé tévézni.-imádkoztam hogy elhiggye.Meglepetten sikítottam fel amikor nevetve maga mellé rántott.Szorosan a karjai közé zárt.
-Miért nem akartad elmondani?-hallottam  hangján hogy mosolyog.Megkönnyebbülten sóhajtottam fel.Már csak abban kell reménykednem hogy nem kérdez rá Louisnál.
-Hát a múltkor is hogy kiakadtál...
-De mostmár tudom hogy engem szeretsz.
-Mivan?-ugrottam fel.-Mégis ki mondta neked hogy én szeretlek?
Felkapcsolta a lámpát és felült az ágyon.Láttam az arcán hogy kezd felmenni az adrenalinszintje,de akkor az enyém már az egekbe szökött szóval nem tudtam abbahagyni.
-Niall te komolyan azt hiszed hogy azért mert elraboltál és úgy csinálsz mintha egy báb lennék,szeretlek?Fel kell hogy világosítsalak szöszke!-mondtam emelt hangon.
-Túl messzire mész!-kiáltott rám de engem nem érdekelt.
-Fel kell hogy világosítsalak!Nem szeretlek!Sőt kibaszottul utállak Niall Horan!Utállak mint a többieket!
Ekkor Niall hirtelen felugrott és az ajtónak nyomott.Kikerekedtem a szemeim és felgyorsult a légzésem.
-Mondd.Még.Egyszer.A.Teljes.Nevem.-hallottam fülem mellől azt a hangot,amit még sosem.
-Niall Horan.-mondtam erőtlenül.
-Nem Mady.Úgy mondd ahogy az előbb.-támasztotta meg az állát a vállamon miközben derekamra fonta a karjait.Összezártam az ajkaim és megmerevedtem tartása alatt.
-Niall engedj el.
-Hé,nyugi.Nem bántalak.-dorombolt a fülembe.
Észrevettem hogy egyre lazábban fogott ezért egy erős lökést mértem mindkét kezemmel a mellkasára.Niall hátrazuhant és elterült az ágyon.Láttam a szemében megvillanni egy érzést,azt pedig nem akartam hogy így utolérjen úgyhogy feltéptem az ajtót és rohanni kezdtem.Fogalmam sem volt hova meneküljek.Hallottam ahogy Niall végigdübörög a folyosón,és akkor.Akkor eszembe jutott a megoldás.Van egy közös fürdőszoba a földszinten,és emlékszem hogy van kulcs a zárban.Lerobogtam a lépcsőn és láttam ahogyan Liam meglepetten néz rám.Azonnal jobbra fordultam és bevágódtam a fürdőbe.Becsaptam az ajtót,még mielőtt Niall odaért volna és elfordítottam a kulcsot.Biztonságban éreztem magam addig a fél másodpercig amíg meg nem hallottam Niall dörömbölni az ajtón.
-MADY AZONNAL NYISD KI AZ AJTÓT!
Az ajtó mellett álltam.
-Mi az isten folyik itt?-kérdezte Liam majd patadobogás ütötte meg a fülem.Remek.Megérkeztek a többiek is.
-MADY!NYISD.KI.AZ.AJTÓT.-Szokása ez a beszédstílus?Idegesítő.
Eszemben sem volt kinyitni.Oldalra néztem és megláttam a szekrényt,hatalmas tükörrel.Egy penge.Igen,talán az megmenthetne most.Véget tudnék vetni a szenvedésemnek.Nem bánthatnának többé.Odaléptem és minél kisebb hangzavart keltve próbáltam kihúzkodni sorban  a fiókokat,ezalatt a fiúk folyamatosan ordítoztak az ajtó előtt.

11.rész-Harry

Tudnom kellett volna hogy ez még közel sem a vége.

Másnap reggel a szuszogó Niall mellett ébredtem.Álmosan dörzsöltem meg a szemeimet majd kimásztam mellőle.Vagyis másztam volna de ő hirtelen visszarántott.Kissé lefagytam mire ő jóízűen felnevetett.
-Ennyire ne legyél rémült.-mosolygott rám.
-Heh,egyszerű mondani...-motyogtam az orrom alá.
-Tessék?-mosolygott továbbra is.Fél karjával átkarolta a derekam.
Belenéztem a szemeibe és egyszerűen nem tudtam hideg maradni.
-Semmi.-mosolyogtam rá,majd kimásztam a karjaiból.
-Hova mész?
-A fürdőszobába.
Bólintott egyet,jelezve hogy érti.Kislisszantam az ajtón és a fürdőszoba felé vettem az irányt amikor vita zaját hallottam a nappaliból.Odaosontam a lépcsőhöz,és leskelődni kezdtem.
-HARRY BAZDMEG ELEGEM VAN BELŐLED!-kiáltotta Liam Harry arcába.-Elegem van abból hogy folyton eljátszod a főnököt!-mondta egy fokkal halkabban de még mindig emelt hangon.
A következő pillanatban Harry hatalmasat csapott Liam arccsontjára az öklével.Aprót sikítottam,mire mindketten felé fordultak.Amint észrevettek elindultam felém,azonban és hátat fordítottam és Niall szobájába rohantam,majd becsaptam az ajtót.Niall ijedten ült fel az ágyon.
-Mi a baj Mady?
-Niall,H-harry...-kuporodtam oda mellé az ajtót figyelve.
-Harry mi?
-Harry megütötte Liamet!-ziháltam az ijedtségtől.
-MI?
Ekkor a két srác berontott az ajtón és megálltak egymás mellett.Egyikük sem szólt egy szót sem,csak bámultak rám.
-Srácok.Miről beszél Mady?-nézett rájuk idegesen Niall.
-Miért,mit mondott?-kérdezte óvatosan Harry.
-Hogy megütötted Liamet.
Harry beletúrt göndör hajába majd visszanézett ránk.
-Igen,igaz.
Láttam Liam arcán hogy ideges,de nem szólt semmit.
-Elmondjátok mi volt ez az egész?Vagy inkább megtartjátok magatoknak?
-Hát hamarabb az utóbbi..-motyogta Liam.
Harry megharapta az ajkát majd óvatosan megrázta fejét.
-Semmi komoly,csak összekaptunk.
-Ne ütögessétek egymást,oké?-nézett rájuk Niall.
Mindketten bólintottak,úgy éreztem magam mintha egy apuka beszélgetését hallgattam volna a rosszcsont kölykeivel.
A fiúk kioldalaztak a szobából így újra kettesben maradtunk Niallel.
-Mit láttál?-szegezte nekem hidegen a kérdést.
-Semmit.Csak az,hogy megütötte.
-Akkor pontosítok.Mit hallottál?
Egy pillanatra elgondolkodtam.Tudtam hogy Harry nem örülne annak ha Niall tudná,látszott hogy el akarja titkolni.Mindenesetre elmondtam mindent Niallnek,mire ő bólintott,majd kiment a szobából.
Ó istenem,mit tettem....?

Késő estig semmi nem történt.Mindannyian elvoltunk,bár én nem nagyon mentem a fiúk közelébe.Inkább üldögéltem a szobában vagy lementem enni.
Azonban késő este lesétáltam a konyhába és Harryvel találtam szemben magam.Nem tudtam mire számítsak ígyhát rámosolyogtam és elmentem mellette.A következő pillanatban erőteljesen megszorította a karom és visszarántott.Nem volt túl boldog.Nekitolt a pultnak majd egészen közel hajolva hozzám a következő szavakat szűrte fogai között:
-Te normális vagy?
Nem válaszoltam,megpróbáltam kiszabadulni szorítása alól.Lenézően elvigyorodott és erősebben szorított a pultnak.
-Nehogy azt hidd,bármi esélyed is van ellenem.Azt teszek,amit csak akarok.-mondta.
-NI-próbáltam volna Niallért kiáltani de ő egyszerűen befogta a számat és újra gúnyos mosolyra húzta száját.
-Nem ajánlom,hogy ezt,vagy bármi mást elmondj Niallnek az elkövetkezőkben.Értesz?
Remegve bólintottam.
-Reméltem hogy így gondolod.-mondta és levette a kezét a számról,de továbbra sem engedett el.
-H-harry engedj el!-mondtam erőtlenül.Újra elvigyorodott,ami kezdett idegesíteni.Félrenéztem,de ekkor ő újra a pultnak taszított.
-Harry!Kérlek...-kérleltem.Végigsimított egyik kezével a nyakamon,egészen a fülem mögötti területig.
-Eressz el!-mondtam és közben próbáltam lehámozni magamról.Megfogta a fejem hátsó részét majd egészen közel hajolt.Éreztem hogy meg akar csókolni.De én nem a játékszerük vagyok!Mindkét kezemet leszorította ezért kétségbeesetten próbáltam kiutat keresni miközben egyre közelebb és közelebb jött.Talán kiáltanom kéne...De ezt az ötletet azonnal elvetettem ahogyan visszagondoltam előző szavaira.
-Harry?-hallottam meg egy hangot a háta mögül.Harry idegesen fordult meg engem elengedve,mikor megláttuk Louist.-Harry mit művelsz?-szegezte neki a kérdést erélyesen.
-Mi közöd van hozzá Louis?fordult el tőlem akkorra teljesen Harry,én pedig kaptam az alkalmon és azonnal a lépcső felé vettem az irányt.Idegesen trappoltam felfelé,de még hallottam ahogyan Louis Harryre mordul.
-Ugye tudod hogy ezt elmondja Niallnek?