7.rész-Again

Nem tudom mennyit szundíthattunk,de nagyon jól esett. Nate egyedül él,19éves. Nagyjából 6éve ismerjük egymást és mindig nagyon jól kijöttünk...

****************************************************************************
-Nate,használhatom a fürdőszobát?-kérdeztem félénken.
-Persze,bármikor!-kacsintott rám.-Tudod hol van ugye?
-Igen,még emlékszem.-mosolyogtam.

Elsétáltam a fürdőbe és bezártam az ajtót.Fél perc sem telt el,de már kopogtak.
Nate dugta be a fejét az ajtón.
-Mady,hoztam neked egy pólót,meg egy alsót..Vagyis izé..szóval ezt felveheted..De csak ha szeretnéd...-Ott állt,talpig elvörösödve,és össze-vissza hadart.Nagyon aranyos látványt nyújtott,el is nevettem magam.
-Köszönöm,Nate.-mondtam mosolyogva,majd becsuktam az ajtót.Hallottam,ahogy megkönnyebbülten felsóhajt. :)

Nagyjából fél óráig folyattam magamra a forró vizet,és jobban esett mint bármi más.
Kikászálódtam a zuhany alól,és szemügyre vettem a leendő "öltözékem."
Egy fekete póló,és egy kockás boxeralsó...Nate nem sokkal magasabb nálam?Kell többet mondanom?Kétlem.
Mindegy,felvettem,mivel jobb mint a koszos ruhámban rohangálni.
Kezemben a többi ruhámmal léptem ki az ajtón,de aztán visszafordultam becsukni.
-JÉZUSOM!-sikítottam fel,amikor egy pillanat múlva  egy alakkal találtam magam szemben.
-Shhtt.Mady csak én vagyok az!-búgta Nate a vállamba.Újra zokogni kezdtem...
-Ne,kérlek ne sírj,nem akartalak megijeszteni!-fogta meg a derekamat.
Szorosan ölelt magához,a zokogásom pedig egyre jobban csökkent.Annyira biztonságban éreztem magam az ő karjaiban.


A kanapén ültünk és egy rajzfilmet bámultunk,természetesen popcornnal a kezünkben.Néha még énis felnevettem egyes részeken.
Együtt aludtunk el,úgy és ott ahol voltunk.


Másnap reggel a konyhapultnál ülve ettük a szendvicseinket,és az élet olyan nagy dolgairól társalogtunk,mint hogy  miért van olyan kevés a nutellás üvegben.
Igazából semmi jelentőségteljeset nem csináltunk,csak teltek múltak a napok.Én nem mentem ki,Nate elintézett mindent,mindenki tudta hogy megvagyok,és jöttek százával. Najó,nem.De tényleg rengetegen eljöttek. Talán nem kellet volna.

Nate lelépett a boltba,én pedig nyugodtan néztem a tévét.Nyugisan törökülésben ültem amikor valaki megragadta a karom és felrántott a kis fészkemből.
-Vége a játéknak kis bogaram!-mondta mély hangon közel az arcomhoz...Niall.
-Engedj el!-kezdtem kiabálni.
-KUSS!-kiáltott rám.
Megdermedtem és azért könyörögtem hogy Nate végre betoppanjon.
-Édeském komolyan azt hitted hogy nem fogunk megtalálni?-nézett rám lesajnálóan.
-Azthitted hogy ez a nyurga kisfiú majd örökké megvédhet tőlünk?HÁT NEM!Most van két választásod:
1,Kijössz velem mintha ismernél és beszállsz a kocsiba.
2,Kiráncigállak és ha utánunk jönnek  kinyírlak.
-Oké,j-jövök.-mondtam félve.
-Okos lány vagy látod.-húzta féloldalas mosolyra a száját.-Na indulj már meg!-mondta és az ajtó felé lökött.
Kisétáltam az ajtón és egy kedvesnek látszó mosolyt vetettem a szomszédra.Niall végig szorosan mögöttem jött,aztán a kocsi hátsó ajtajára mutatott.
-Befele.-szólt halkan.Bemásztam az autóba,aztán elindultunk.
Elindultunk a végzetem felé.