*********************************************************************************
-Hannah Madeline Evans!Azonnal kelj fel,és menjél az iskolába mert ELKÉSEL!!-hallottam még félálomban ahogy anya a folyosóról.Tudtam hogy hamarosan beront a szobámba ezért a fejemre húztam a párnát.
-Hannah!Kelj már fel!
-Jólvan na!-ültem fel egy csapás kíséretében.-Ébren vagyok.
-Remélem is mert kerek negyed órád van elkészülni!
-Oké,megoldom,megoldom.
Mikor anya kisétált odarohantam a szekrényemhez,és még meleg idő lévén felvettem egy rövidnadrágot fehér "Awesome" feliratú felsővel.Belebújtam a fekete szandálomba és laza copfba kötöttem a szőke hajam.Minimális sminket kentem fel,és a táskámmal rohantam lefelé.
Anya és a bátyám már odalent ültek az asztalnál.
-Nahát,csipkerózsika,felébredtél a százéves álmodból?-vihogott Lucas.
-Luca te maradj csendben,éppen Hannah előtt keltél fel.-nézett fel anya a salátájának evéséből.-Egyébként,van kb. 3 percetek enni.
Benéztem a hűtőbe és csináltam egy szendvicset,míg a bátyám a lehető legegyszerűbben készített egy tál müzlit.
*********************************************************************************
Nos,a napom naaaagyon unalmasan telt,lévén őszi szünet utáni első nap,a tanárok elég lazán tartották az óráikat.
Aztán a barátnőimmel megbeszéltük hogy elugrunk a parkba.Rácsörögtem anyára hogy késni fogok,ne várjanak hamar.Szerencsére a látszat ellenére anyu viszonylag lazán kezel minket,ezért beleegyezett.
Hope,Kasey,Melanie és én elindultunk a kinézett helyre.Pont kapóra jött hiszen mellette volt egy kellemes kis kávézó,és az mögött egy bolt.
Beültünk a parkba egy kis padra és beszélgetni kezdtünk,úgy általában mindenről.Hamar megszomjaztunk,ezért kitaláltam hogy elugrok a boltba és veszek valami innivalót mindannyiunknak.
Odaérve az italokhoz kiválasztottam mindannyiunknak egy-egy kólát majd kifizettem.Kezdett sötétedni,a bolt körbe volt véve fákkal és a félsötétben gyönyörű látványt keltett. Elmosolyodtam majd lesétáltam a lépcsőn és visszaindultam a parkba.
Hirtelen erős szorítást éreztem a hasamon és valami klórszagút a számon.Sikítani akartam,de nem ment.Szinte azonnal elájultam.
Ébredezni kezdtem. Éreztem hogy a lábam és a kezem is meg van kötözve...De hol vagyok?Félig kinyitva a szemem valami dohos pincére,vagy padlásra számítottam,de nem. Egy szobában voltam,és valaki háttal ült nekem.
Cselekedj okosan Hannah!Nem veheti észre hogy ébren vagy.-mondta az eszem,de a szívem mást diktált. Ficánkolni kezdtem és sikítozni. Najó,értem nem a legokosabb döntés,de mit tehettem volna?Bepánikoltam. Még mindig sikítoztam,mikor az alak megfordult.
-Basszameg!-erős kezei a számra tapadtak.-Fogd be!
Szemüvegben volt és egy fehér pólóban.Kezei és nyaka tele voltak tetoválással,haja vöröses volt.Természetesen piercingekben sem szenvedett hiányt.
-Na figyelj ide!Most leveszem a szádról a kezem,te meg szépen csendbenmaradsz.Ha nem így történik...-A mondatot nem fejezte be,így ezt talán sosem tudom meg.
Lassan elemelte a kezét a számról,engem meg a sírás kerülgetett,de nem adtam ki egy hangot sem.
-Ügyes kislány.-mosolyodott el.Leült a kanapé szélére és engem nézett.
Ezernyi kérdés kavargott a fejemben,nem tudtam,vajon megszólaljak-e.
-K-ki vagy é-és miért vagyok én itt?-kérdeztem remegve.
-De kíváncsi valaki!Ezekhez semmi közöd,megértetted?-kiabált rám.
Lassan bólintottam egyet.Féltem.Nagyon.
-Rendben.-kikötözte a lában és a kezem.Nem értettem miért tette,de örültem neki.
-Nos,mondd ki szépen a neved.-mondta nyugodt,de mégis félelmetes hangon.
-H-hannah.-válaszoltam.
-Hannah?És?Nem lehet igaz hogy ennyiből áll a neved.
-Hannah Madeline Evans.-mutatkoztam be,mostmár teljesen.
-Remek név.Niall Horan. A barátaimnak Niall. De te nem vagy az.Szóval Niall Horan.-Wow.Egy mondtaban hányszor kívánja elmondani a nevét?Mindegy.
Felültem,remélve hogy ezzel nem fogom felidegesíteni.Meglepődve vettem észre hogy nem reagált,csak ült és engem nézett.Szemeit nem láttam...
-Mi-mi van?-kérdeztem.
-Semmi.Na gyere.-erősen megragadta a felkarom és rángatni kezdett.
-Áu!Ez fáj.Ne csináld!-kiabáltam.
-Engem nem érdekel.-Rántotta meg a vállát,majd betaszigált egy szobába.Amin.Nem.Volt.Ablak.Semmilyen kijárat,leszámítva az ajtót.Ajajajajajajaj...Rossz előérzetem volt.
-Na most pedig itt maradsz.Kapsz öt másodpercet hogy körülnézz,utána becsukom az ajtót.-Hát kösz.Nagyon sok néznivalóm van,mondhatom. A sarokba behányva egy matrac és kész.
-HÉ,VÁRJ!-fordultam meg a tengelyem körül,amikor az ajtó csukódott.-Nemár!Hol vécézzek? Mit egyek?Nemár!Engedj el!-Megpróbáltam elrohanni mellette és szabadulni.Egészen két méter szabadságot érezhettem,miután ő átvetett a vállán,akár egy zsákot.
-TEGYÉL LE!HAZA AKAROK MENNI!-kapálóztam,rugdostam és ütögettem őt,de semmit nem használt,
Durván ledobott a matracra és kifelé indult.Az ajtóban visszafordult egy pillanatra.
-Ezért még számolunk,Hannah!
Becsukta maga mögött az ajtót,aztán hallottam a zár kattanását.
Felhúztam és átöleltem a térdem,majd zokogni kezdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése