2.rész-Odabent

-TEGYÉL LE!HAZA AKAROK MENNI!-kapálóztam,rugdostam és ütögettem őt,de semmit nem használt,

Durván ledobott a matracra és kifelé indult.Az ajtóban visszafordult egy pillanatra.

-Ezért még számolunk,Hannah!

Becsukta maga mögött az ajtót,aztán hallottam a zár kattanását.

Felhúztam és átöleltem a térdem,majd zokogni kezdtem.

Addig sírtam,ameddig el nem fogytak a könnyeim.Eszembe jutott hogy odarohanok az ajtóhoz,és addig dörömbölök amíg ki nem enged,de tudtam hogy nem hatná meg a dolog.Csendben üldögéltem,és agyaltam.Miért én?Miért hozott el?Mikor jutok ki?Ki fogok jutni?Mi fog történni?

Reményvesztetten döntöttem a hátam a falnak,és jó ideig úgy is maradtam.

-Na figyelj ide.Most szépen elmegyünk valahova,amit te nem tudhatsz hol van.-közelített egy kis tasakkal a kezében.

Kikerekedtek a szemeim amikor elővett belőle egy kendőt és felkötötte a fejemre.Jézusom,mi fog most történni?

Felkapott (??) és vinni kezdett.Amikor kiérhettünk az ajtón,éreztem hogy hűvös van.A hirtelen hőmérsékletváltozástól kirázott a hideg,amit ő röhögéssel jutalmazott.

-Mivan,ennyire jó érzés ha a kezeimben tartalak?-kérdezte önelégülten.Ne,ezt már nem tudtam megállni szó nélkül.

-Nem,attól ráz ki a hideg hogy milyen undorító vagy.

-Rossz válasz.-mondta majd lezuhantam a kocsi hátsó üléseire.-Indulhatunk?

-Ühüm...-motyogtam.

-Költői kérdés volt,nincs választásod.

Hm.Hát igazán köszi.Kényelmetlen helyzetben voltam elterülve,de mozogni nem mertem.

Aztán egyszer csak megállt az autó.

-Na.Ideértünk.Leszedheted a kendőt a fejedről.

Felültem,és úgy tettem ahogy mondta.Mikor felpillantottam,láttam hogy a visszapillantó tükörből néz.

-Kussolsz,ha bemegyünk.Meg ne merjél szólalni,mert te fogod megbánni.Értetted?

Bólintottam.

-ÉRTETTED?!

-Igen,megértettem.-mondtam félve.

-Mit fosol már?Na,szálljál kifelé!-nyitotta ki a hátsó ajtót.

Egy ház elé rángatott,majd csengetett.Egy középkorú ember jelent meg az ajtóban.Intett hogy "húzzunk befelé".

-NIALL TE MEGŐRÜLTÉL?NEM MEGMONDTAM HOGY NEM TUDHATJA HOL VAN?SIMÁN LENÉZHETTE A KOCSI RENDSZÁMÁT VAGY A KÖRNYÉKET!!!

Basszus,ez miért nem jutott eszembe?

-BASSZAMEG!-Niall kérdőn nézett rám,én meg jeleztem hogy semmit nem láttam.

-Totál nem látott semmit.

-Mivan ha hazudik?Ilyen kis belsőséges a kapcsolatotok?Niall megmondtam hogy...

-Nyugi,nyugi.Nem.Csak hülye mint a seggem.

Szóra nyitottam a számat,de eszembe jutott mit mondott a kocsiban.

-Jó,de ha bármi károm származik miattad,megnézheted magad,arról gondoskodom!

Niall nem válaszolt.

-Takarodjatok oda ahova előzetesen megmondtam!-mondta a férfi,majd lökött egyet rajtam.Hm.

Niall megragadta karom,és rángatni kezdett,majd egy sötét,üres szobába taszított,de most ő is velem jött.Elengedett,majd becsukta az ajtót.A sötétet kihasználva eltapogatóztam a legmesszebbi sarokba.

-Hol vagy édesem?-hallottam a hangját.

-NE nevezz engem így.-szóltam halkan.

-Úgy nevezlek ahogy akarlak.
Nem tudtam hol van,de hallottam ahogy közelít.Lekuporodtam  a sarokba.
-Szia édesem!-átkarolta a vállam,én pedig eltoltam magamtól.
-Ccc.-éreztem hogy újra átkarol.
-Levennéd rólam a kezed?-sziszegtem a fogaim között.
-Inkább örülj hogy nem kínozlak!Mert megtehetném.-suttogta a fülembe.Éreztem forró leheletét a nyakamon.
Makacsul elfordítottam a fejem a másik irányba.
-Naaaa.
-Hagyjál kérlek.
-Ki fogsz borítani,Hannah.
-Mady.
-Mi?
-Szeretném ha Mady-nek hívnál.
-Szeretném ha nem lennél ilyen makacs!

Nem válaszoltam.Rettegtem,de neki próbáltam nem mutatni,de legördült egy könnycsepp az arcomon.Azt pedig ugye követte a többi...
-Shht!Most miért sírsz?Bántottalak én?
Majdnem rávágtam hogy igen,de inkább nem tettem,sírdogáltam tovább.
-Na maradj csendben mert még fél órát tuti hogy itt kell rohadnunk ebben a szobában!
Letöröltem a könnyeimet.
-Sajnálom.
-Höh?-meglepett hangot adott ki,de ezután nem szólt semmit.-Figyelj.Rohadtul elegem van a hangulatváltozásaidból.Döntsd el mit akarsz.-tért vissza a szerepéhez.
-Mi?Hagyjál már!Elraboltál,fogalmam sincs hol vagyok,nem tudom mi fog történni,vagy miért!

Hadd legyen már hangulatváltozásom!
-Ajha. Egyik pillanatban bőgsz,a másikban meg itt keménykedsz,meg ordibálsz.FEJEZD BE!
-Hagyjál engem békén!-elkezdtem feltápászkodni,de ő visszarántott maga mellé.
-Au!-huppantam a kemény földre.

-Ha nem mozognál össze-vissza nem lenne ez.-közölte halálos nyugodtsággal.
-Oké,na!

Csendben ültünk a maradék időben.Azt,hogy mennyi lehetett az nem tudom,de elég unalmas volt.
Aztán nyílt az ajtó.

-Niall.C'mon.
-Oké.-Felrántott a földről és megint átdobott a vállán.
-Tudok ám én járni is a SAJÁT lábaimon!-sziszegtem halkan hogy csak ő hallja.
-Nemérdekel.-mondta ő is ilyen halkan.
-Hát kösz.
-Kuss.
A főnöke megmutatta merre menjen aztán otthagyott minket.Végighurcolt a fél házon amikor beértünk egy másik szobába ahol még négy srác volt.Körben ültek székeken,amikor pedig beértünk hangos röhögéssel fogadtak.
-Jólvan na.Képes lenne elrohanni.
-Dehogy lennék!
-Dehogynem.
A többi srác még mindig röhögött a vitánkon.
-Tegyél már le!
-Jólvan na.-Letett a kör közepére,ahol mindenki engem bámult majd ő kényelmesen elhelyezkedett az ötödik széken.Zavartan körbenéztem,majd törökülésbe helyezkedtem.
-Szóval most mi lesz vele?-szólalt meg először a göndör hajú srác.
-Nemtudom.De ha tényleg olyan szökős én ki nem engedem.
-Hallod,nálam be akartam zárni,erre kirohant.Mint egy...Fogalmam sincs mi.Mi szokott rohangálni?
-Hangya?-szólt egy sötét hajú.
-Annál gyorsabb.
-LEOPÁRD!-szólalt meg diadalmasan egy másik.
-Az!Az jó lesz.-mondta Niall.
-Persze igen.Szerintem is beszélgessetek rólam úgy mintha itt sem lennék.
-Kuss.-oltott le a szőke aki elrabolt.
-Niall,légy úriember.-pillantott Niallre a sötét hajú.-Fogd be.-nézett rám.
Természetesen hangos röhögéssel fogadták.
-Liam vagyok.-mondta az eddig csendes,rövid barnás hajú.
-Harry.-ez a göndör volt.
-Zayn.-a sötét hajú.
-Louis.-mondta a másik barna hajú fiú.
-Halljátok ez totál hülye.Biztos hogy nem ismert meg minket.-Ez Niall volt.
-Hé kiscsaj!
-Mady.-szóltam közbe.
-Mindegy.Szóval.Nem ugrik be kik vagyunk?
-Öööö.Kéne?
-Hallod.Én Zayn vagyok.A többiek nevét is hallottad.Még mindig semmi?
-A-a.
-Baszki.Mi vagyunk a OneDirection!-mondta Niall.
-Óóóóó.A díszpinty,tinibanda akik "annyi meg annyi tinilánynak megváltoztatta az életét?"-rajzoltam idézőjeleket  a levegőbe.
-Hőőőőőőőőő!-Ez szinte biztos hogy Louis volt.
-Ezeket a jelzőket ne használd mégegyszer,mert következménye lesz.-mondta nagyon higgadtan és halkan Liam.
Körbenéztem.Harry és Zayn között volt egy nagyobbacska rés.Ott ki tudnék futni.Hirtelen ötlettől vezérelve felugrottam és rohanni kezdtem a kijárat felé.Mikor átértem a két fiú között.....