9.rész-Mosoly

Gondolatok és kérdések százai futottak át az agyamon,de végül csak egy dolgot ejtettem ki a számon.
-Niall mit akarsz?Miért vagyok itt?-néztem rá könnyes szemekkel.
-Szeretlek.
Leblokkoltam.Szeret?De nem is ismer...Ráadásul akit szeretünk azzal nem így bánunk.
Ott ült előttem ez a srác,szinte egész testét tetoválások borították,ajkában piercing volt,de mindezek ellenére úgy ült ott mint egy ötéves kisfiú aki valami rossz fát tett a tűzre.Könyökével a térdén támaszkodott,arcát a tenyereibe temette.
-És most mégis mit vársz tőlem?-mondtam kicsit hangosabban.-Ugorjak a nyakadba hogy "jajj de jó,végig erre vártam miután elraboltál,felpofoztál és folyamatos rettegésben tartasz"?Vagy mi a szar?-kiabáltam.
Niall felkapta a fejét és már nem láttam a szemében semmi mást,csak dühöt.Megrémültem amikor idegesen felpattant és megindult felém.
-Mi a franc,Maddy!-kezdett kiabálni velem.-Tudod hány lány lenne a helyzetedben?!Nézz már rám!Rohadtul nem tűröm hogy elutasíts!
Egyre közelebb jött hozzám.Kimásztam a fotelből és ijedten hátrálni kezdtem,tenyereimmel támaszkodva a szekrényen.
-Neked semmi nem elég!Hagyom hogy a szabadságod növeljük,de nem!Te csak sértegetsz!-folytatta engem utolérve,szokásaihoz híven a falhoz nyomva.Hogy..sértegetem?Számára ezek bántó szavak?Vannak ilyen jellegű érzései?
Félve támasztottam meg tenyereimet a falon magam mellett.Felém hajolt,szinte remegett az idegességtől,aztán lehunyta a szemét,megfordult és visszaült az ágyára.
Meglepetten álltam,majd hátamat a falnak támasztva lecsúsztam a földre és őt fürkésztem.Ugyanúgy ült mint az előbb.Tenyereit végighúzta az arcán majd mélyen a szemembe nézett.
-Tényleg rettegsz tőlem?-kérdezte.
Aprót bólintottam,hiszen ez volt az igazság.Fejét visszaejtette a kezeibe és mélyet sóhajtott.
Átöleltem a térdeimet,majd ráhajtottam a fejemet.Lehunytam szemeim és Niall arcára gondoltam.Kétségbeesett.Talán ez írta le legjobban az arckifejezését mikor feltette a kérdést.Egy ilyen embernek,mint ő,mennyire lehetnek igazi érzései?
Így üldögéltem,mikor hallottam hogy közeledik felém.Nem reagáltam rá.Féltem.
Lecsúszott mellém és egyik kezét a derekamra tette.
-Haragszol még?-kérdezte halkan de én nem válaszoltam.Beharaptam a szám,mert hát...tudtam volna.
-Mady...Ne csináld.-mondta majd még halkabban hozzátette.-Kérlek.Ne félj tőlem.
-Mi az hogy ne féljek?Emlékszel te arra mit műveltél?-fordítottam felé az arcom,de ő túl közel volt.Belenézett a szemembe majd megcsókolt.
De az a csók más volt mint a többi.Nem volt ideges,nem a mérge vezérelte.Gyengéd volt,és már-már örültem is.Arcomat a kezei közé fogta,én pedig átöleltem a nyakát.

**************************************************************************************************************

Louis és én a kanapén ülve beszélgettünk miközben a tévét néztük.Mindannyian beszéltek,és úgyérzem azóta  sokkal kedvesebbek velem.Őszintén megmondom,nagyon is jól esik.
-Szóval,-kezdte a reklám közben.-Te és Niall most együtt vagytok,vagy mivan?-ránéztem és szemeiben őszinte érdeklődést láttam tükröződni.
-Hát,nem.
-Azért mert félsz tőle?-rákaptam a tekintetem.
-Honnan tudsz te erről?
Megvonta a vállát.
-Mind tudjuk.Hangosan kiabálsz.
Kissé elfordítottam és lehajtottam a fejem.
-Mondd Mady,tőlem is félsz?
Meglepett a kérdése.
-Nem.Vagyis,még nem adtál rá okot.-néztem rá az előrehullott hajam mögül kissé félve a reakciójától.
-Nem is fogok.-mosolyodott el,majd fél kezével magához húzott.Nagyot nyeltem,majd eszembe jutott Nate.Vele is rengetegszer ültem így.
-Khm.-jelent meg Harry az ajtóban.-Nem akarok semmit megzavarni,de mindjárt vacsorázunk.-mondta,majd elindult vissza.
Louis rámnézett aztán elmosolyodott.Viszonoztam,aztán elindultunk az ebédlőbe.

Annyira kellemes délutánom volt.Nem vagyok normális.Elraboltak,de én kellemesnek hívom a délutánom.
Akkor mondom úgy: a körülményekhez képest.A srácok viselkedése 360fokos fordulatot vett.Niall mellett feküdtem egy könyvet lapozgatva amikor hirtelen megszólalt.
-Ha szeretnél akkor aludhatsz egy másik szobában. 
-Nem.-mondtam pár másodperccel később.
Belenéztem a meglepett szemeibe,majd lekapcsoltam a lámpát és elfordultam.Mosolyogtam.Éreztem hogy ő is mosolyog és egyikőjük pólójába bújtatott hátamat figyeli.
-Ne bámulj engem.-mondtam mosolyogva mire felnevetett.
-Oké.De annak ára van.
Egy pillanatra felszökött a vérnyomásom,megijedtem hogy újra bántani fog.De nem tette.Gyengéden helyezte karját a derekamra majd magához ölelt és így aludtunk el.

Reggel az ablakon beáradó fényre ébredtem.Senki nem volt a szobában rajtam kívül ezért mosolyogva nyújtózkodtam kedvemre.Felálltam,és indultam volna megkeresni a srácokat de csak a póló és az alsóneműm volt rajtam úgyhogy megtorpantam.Tegnap este a fotelba dobtam a ruháim,de azok nem voltak ott.NIALL!
Utolsó esélyemként kidugtam az ajtón a fejem,és elindultam a nappali felé.Kicsit sem lepődtem meg amikor mind a négy srác vigyorral az arcán terpeszkedett.
Megálltam a lépcső alján és szigorú tekintettel néztem rájuk.
-Hol van a ruhám?-kérdeztem.
-Koszosak voltak.-vonta meg a vállát Louis vigyorogva.
-Ki kellett őket mosni.-bólogatott álszenten Niall.
-És akkor én most mit vegyek fel?-néztem rájuk értetlenül.
-Miért ez nem jó ami rajtad van?-nézett felém Liam is.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-oké srácok,kinek van felesleges pólója?-nézett körbe Niall nevetve.
Harry a következő másodpercben lekapta a felsőjét és felém dobta.Elég meglepődött arcot vághattam hiszen mindannyian hangos nevetésben törtek ki.
-Kizárt.-mondtam.
-Nem,mást nem tudsz felvenni.-nézett rám Liam.
-Nincs mese,ma vásárolni kell mennünk.-mondta Niall a többieknek.
Nem törődtem velük,csak felmentem az emeletre,bebújtam Harry kifejezetten jó illatú pólójába,majd visszatértem a könyvhöz.