12-Bezárkózva

Óvatosan nyitottam be Niall szobájába.
-Hol a francban voltál?-mordult rám idegesen a sötétből.
-Niall,te még ébren vagy?-kérdeztem az egyértelműt terelés érdekében.
-Mady,hol a francban voltál?-ismételte meg erélyesebben.
-Csak lent a konyhában...
-Háromnegyed órát?
Óvatosan lépkedtem felé.
-Ahm....Leültem tévézni.
-Tudod kinek hazudj.
Leültem az ágy szélére és élesen forgattam az agytekervényeim.Mégis mit mondjak?Tudja hogy hazudtam...De nem mondhatom el neki...
-Szóval?-kérdezte újra erélyesen.
Kezeimbe temettem az arcom.Persze ő ezt nem láthatta.
-Oké..Az volt hogy lementem a konyhába aztán hangokat hallottam a nappaliból és bementem.Ott volt Louis és megkérdezte hogy nem akarok-e odamenni.Aztán leültem mellé tévézni.-imádkoztam hogy elhiggye.Meglepetten sikítottam fel amikor nevetve maga mellé rántott.Szorosan a karjai közé zárt.
-Miért nem akartad elmondani?-hallottam  hangján hogy mosolyog.Megkönnyebbülten sóhajtottam fel.Már csak abban kell reménykednem hogy nem kérdez rá Louisnál.
-Hát a múltkor is hogy kiakadtál...
-De mostmár tudom hogy engem szeretsz.
-Mivan?-ugrottam fel.-Mégis ki mondta neked hogy én szeretlek?
Felkapcsolta a lámpát és felült az ágyon.Láttam az arcán hogy kezd felmenni az adrenalinszintje,de akkor az enyém már az egekbe szökött szóval nem tudtam abbahagyni.
-Niall te komolyan azt hiszed hogy azért mert elraboltál és úgy csinálsz mintha egy báb lennék,szeretlek?Fel kell hogy világosítsalak szöszke!-mondtam emelt hangon.
-Túl messzire mész!-kiáltott rám de engem nem érdekelt.
-Fel kell hogy világosítsalak!Nem szeretlek!Sőt kibaszottul utállak Niall Horan!Utállak mint a többieket!
Ekkor Niall hirtelen felugrott és az ajtónak nyomott.Kikerekedtem a szemeim és felgyorsult a légzésem.
-Mondd.Még.Egyszer.A.Teljes.Nevem.-hallottam fülem mellől azt a hangot,amit még sosem.
-Niall Horan.-mondtam erőtlenül.
-Nem Mady.Úgy mondd ahogy az előbb.-támasztotta meg az állát a vállamon miközben derekamra fonta a karjait.Összezártam az ajkaim és megmerevedtem tartása alatt.
-Niall engedj el.
-Hé,nyugi.Nem bántalak.-dorombolt a fülembe.
Észrevettem hogy egyre lazábban fogott ezért egy erős lökést mértem mindkét kezemmel a mellkasára.Niall hátrazuhant és elterült az ágyon.Láttam a szemében megvillanni egy érzést,azt pedig nem akartam hogy így utolérjen úgyhogy feltéptem az ajtót és rohanni kezdtem.Fogalmam sem volt hova meneküljek.Hallottam ahogy Niall végigdübörög a folyosón,és akkor.Akkor eszembe jutott a megoldás.Van egy közös fürdőszoba a földszinten,és emlékszem hogy van kulcs a zárban.Lerobogtam a lépcsőn és láttam ahogyan Liam meglepetten néz rám.Azonnal jobbra fordultam és bevágódtam a fürdőbe.Becsaptam az ajtót,még mielőtt Niall odaért volna és elfordítottam a kulcsot.Biztonságban éreztem magam addig a fél másodpercig amíg meg nem hallottam Niall dörömbölni az ajtón.
-MADY AZONNAL NYISD KI AZ AJTÓT!
Az ajtó mellett álltam.
-Mi az isten folyik itt?-kérdezte Liam majd patadobogás ütötte meg a fülem.Remek.Megérkeztek a többiek is.
-MADY!NYISD.KI.AZ.AJTÓT.-Szokása ez a beszédstílus?Idegesítő.
Eszemben sem volt kinyitni.Oldalra néztem és megláttam a szekrényt,hatalmas tükörrel.Egy penge.Igen,talán az megmenthetne most.Véget tudnék vetni a szenvedésemnek.Nem bánthatnának többé.Odaléptem és minél kisebb hangzavart keltve próbáltam kihúzkodni sorban  a fiókokat,ezalatt a fiúk folyamatosan ordítoztak az ajtó előtt.