-NIALL NE BÁNTSD ŐT!-kiáltozott utánunk,de akkor már száguldottunk.
Száguldottunk,de hova?
-Nia...-kezdtem volna bele.
-Mady kérlek maradj csendben.-mondta idegesen.
-De Niall mégis hova...
-MONDOM MARADJ CSENDBEN.-üvöltötte el magát miközben rácsapott a kormányra.
Kibámultam az ablakon,és néztem ahogy egyre több fa suhan el mellettünk.Iszonyúan gyorsan mentünk,és kezdett aggasztani a csend,de féltem megszólalni.Mintha olvasna a gondolataimban,hirtelen megszólalt.
-Félsz?-hangja érzelemmentes volt,és tekintete az útra tapadt.
Megharaptam a szám,Niall belenézett a visszapillantó tükörbe,és egyenesen engem kezdett bámulni.
Végül óvatosan megráztam a fejem.
-Akkor miért vágsz ilyen képet?-nézett újra az úttestre.
-Mert nem értem mi történik.-Válaszoltam miközben megvontam a vállam.Kis ideig hallgatott majd hirtelen az út szélére hajtott és leállította a motort.
-Mit csinált Zayn a szobádban?-fordult hátra hozzám.
-Semmit.-néztem rá.
-Akkor miért volt ott?
-Beszélgettünk.
-Miről?-bámult rám pislogás nélkül.
-Elmondta hogy újra koncertezni fogtok.
-Ennyi?
-Igen,ennyi.
-Mady úgyis kiderítem ha nem.-mondta nyugodt hangon.
-Oké,tudom.-vontam meg megint a vállam.
-Ne rángasd a vállad.
Lehunytam a szemem,majd amikor pár másodperc múlva újra kinyitottam még mindig engem nézett.
-Hol vagyunk Niall?-szegeztem neki a kérdést.
-Hát igazából majdnem a városban.-mosolyodott el.Nem tudom követni ezt a srácot.Egyik pillanatban dühtől dagadnak a nyakán az erei,aztán meg teljesen nyugodtan mosolyog rám.
-Nem akarsz bemenni a városba enni valamit vagy hasonló?-nézett a szemembe.
-Mi....
-Akarsz vagy nem?-kérdezte szigorúan,de szája sarkában elfojtott mosolyt véltem felfedezni.
Bizonytalanul elmosolyodtam.
-De..De miért is ne?
-Oké akkor...mit szeretnél enni?-fordult vissza kormányhoz.
-Talán pizzát.-morfondíroztam.
Niall nem válaszolt,csak aprót bólintott és a város felé vette az irányt.
Kellemeset csalódtam benne.Miután megettük a pizzát elmentünk egy kikötőbe.Furcsa,de egyszer sem jutott eszembe megszökni mellőle.Egyrészt azért mert végig a karom szorongatta,másrészt még jól is éreztem magam.
Elöl ültem az anyósülésen.Néha éreztem ahogy Niall mosolyogva bámul,de aztán újra az útra fordítja a tekintetét.
Visszaértünk a házhoz,és amíg ő a kulcsával matatott én körbenéztem az előkertben.Kinyílt az ajtó és mi szinte egyszerre értünk be,majd megpillantottuk a négy tanácskozó fiút a kanapékon.
-Mady!-ugrott fel Zayn az érkezésemre és felénk tartott.Nem igazán tudta mit csináljon,hogy megölelhet-e vagy sem.Nekem szintúgy semmi fogalmam sem volt,ezért a csendben mellettem álldogáló fiúra néztem.
-Felmegyek,majd gyere ha szeretnél.-érintette meg a vállam és elsétált.
Mindannyian kérdőn néztek rám.
-Mady?-vezetett Zayn közéjük.
-Hm?
-Baj van?-kérdezte Louis.
-Nem,dehogy.Csak pizzáztunk.-vontam meg a vállam.
-Bántott?-fürkészett Zayn.
-Nem.-válaszoltam halvány mosoly kíséretében.
-Ne haragudj rám.-fogta át a vállam.
-Miért kéne rád haragudnom?Zayn ez nem a te hibád!
-De én pofátlankodtam be oda.-hajtotta le a fejét.Megfordultam és most én ragadtam meg a vállait.Az már egy másik kérdés hogy nekem lábujjhegyre kellett állnom.
-Köszönöm hogy beszélgettél velem.-szorosan megöleltem,majd óvatosan elhúzódtam és felszaladtam a lépcsőn.A tetejéről visszanézve láttam hogy őrült tanácskozásba kezdenek,amin muszáj volt elmosolyodnom.
Benyitottam Niall szobájába és észrevettem hogy már alszik.Kiugrottam a ruháimból,majd az ágy mellé dobott pólójába bújtam.Bemásztam mellé az ágyba,amikor hirtelen a derekamra tapadt a keze.
-Többször is öltözhetnél előttem.-dörmögte a fülembe.
-Niall.-szólítottam meg közömbösen,majd megpróbáltam lefejteni magamról a karját.
-Hm?-szorított még erősebben.
-Engedj már el!-követeltem rángatózva.
-Nem kéne így rángatóznod...-suttogta,
-Mégis miért?-erőlködtem még mindig.
Niall hirtelen fölém magasodott és mindkét kezem a fejem fölé emelve tapasztotta az ágynak.
-Niall mit művelsz?Hagyjál már békén!-rángattam a kezeimet.Válaszul számra tapasztotta az övét és másik kezével megragadta a derekam.
-Ordítani fogok ha nem engedsz el!-rántottam félre a fejem.
-És ki fog segíteni?Zayn?-tette hozzá gúnyosan.Ez ugyanaz a Niall aki nemrég pizzát evett velem?A homályban is tisztán láttam ahogyan elsötétült szemeivel villog rám.
-Akár Zayn is!-kiáltottam rá hirtelen.
-Azt kétlem!-kiáltott rám ő is.Újra megrántottam a kezeimet,mire ő még erősebben kezdte szorítani.Hirtelen felhúztam a térdem,egyenesen ágyékon rúgva őt,mire fájdalmas kiáltások kíséretében legurult az ágyról.Én felpattantam és a nappali felé vettem az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése