15.-Connor

-Zayn!-kiáltottam miközben lerobogtam a lépcsőn.
Betoppantam a nappaliba ahol Louis és Zayn üldögélt.
-Mi a baj?-állt fel a kanapéról.
-Jó,izé,azt hiszem Niall mindjárt lejön és szétveri az agyam.-hadartam.
-Mi?Miért?Mi történt?-sorolta a kérdéseit de válaszolni már nem igazán volt időnk mert Niall ordítását hallottuk az ajtóból.A szőke srác mellém lépett és felemelte a karját hogy megüssön,azonban Louis megragadta.Mindannyian kérdezősködtek és mindenki mindenkivel ordított,én viszont csak csendben álltam.A bejárati ajtó felé pillantottam,amikor észrevettem hogy résnyire nyitva áll.Visszanéztem a három veszekedő srácra és azonnal tudtam.Most vagy soha!Aprót hátraléptem,majd mikor megbizonyosodtam arról hogy senki nem figyel rám, egyenesen kirohantam az ajtón.Kicsivel sötétebb volt odakint mint gondoltam,de még tökéletesen láttam.Tudtam,hogy azonnal észreveszik ahogy kijövök,ezért minden gondolatomat félredobva lélekszakadva kezdtem rohanni az ösvényen a fák között.Francba hogy nem a városban vagyunk!Hátranéztem,és láttam ahogy kicsapódik az ajtó.Még mielőtt bárki észrevehetett volna (vagyis remélem így volt) beugrottam a fák közé.Tovább folytattam a szaladást,nem törődve a magas aljnövényzettel,ami minden lépésnél megvágta,vagy megkarcolta a lábaim.
Úgy hatott,sosem jutok ki a sűrűből,mindenfelé fák és bokrok voltak.Távolról hallottam ahogy ordítanak,rettegtem attól hogy a nyomomra akadnak. Niall rettentő kiabálása folyamatosan visszhangzott a fejemben. 
Mikor egy kicsivel ritkábban benőtt területre értem és úgy éreztem már elég messze lehetek a fiúktól,lihegve roskadtam a földre.A rengetek futástól nagyon elfáradtam,de csak percek kérdése volt hogy megtalálnak.Nagyjából fél perc után feltápászkodtam,és gyalogolva indultam tovább.Mindössze Niall pólója volt rajtam,és elég hideg volt már az idő.Azt gondoltam,ha csak egyenesen megyek,valamikor csak kijutok.
Nos,igazam is volt.Nem tudom,mennyit sétálhattam,de kiértem.Megláttam a lámpák sorait,a száguldó autókat,a nevető és harsányan beszélgető embereket és majd' elsírtam magam örömömben.
Tanácstalanul indultam tovább,átmentem egy zebrán,mit sem törődve az emberek pillantásaival.Eszembe jutott,hogy megkeresem a barátaimat,vagy a családomat,de tudtam,ott fognak legelőször keresni.Mehettem volna hotelba,de nem volt nálam egy szendvicsre elég pénz sem.
Ledobtam magam egy magányosan álló padra,és a lehető legszorosabban húztam össze magam hogy meg ne fagyjak.
Belemerültem a gondolataimba,és elsírtam magam.Ha megtalálnak,nekem annyi.Ha nem találnak meg,fogalmam sincs mikor mehetek haza.A tenyerembe temettem az arcom és próbáltam kiagyalni hogyan tovább.
-Na ugyan miért sír egy lány a sötétben,egy padon méghozzá ilyen hiányos öltözetben?-ült mellém valaki akinek félelmetesen mély hangja volt.Felnéztem,és egy nálam jóval magasabb srác ült mellettem.Szájában lévő piercingjét tekergette,és fura szemekkel méregetett.Hirtelen nem is tudtam mit válaszoljak.
-Csak nem megnémultál?-mosolygott rám.
-Nem,nem dehogy...-motyogtam.
-Szóval?Mit keresel itt és ami még fontosabb miért vagy szinte meztelen?Nem is tudod milyen alakok rejtőznek errefelé,nem kéne így látniuk.-kacsintott rám vigyorgás közben.
-Hát az egy elég hosszú történet,és nem is annyira szeretnék erről beszélni.-mondtam halkan.
-Akkor ez most egy lerázós szöveg?-húzta el a száját,de közben ott bujkált arcán a mosoly.
-Neeeem!-nevettem fel.
-Ez pedig azt jelenti hogy jól haladok?-kérdezte immár teli szájjal mosolyogva.
-Hát attól függ hova tartasz!-mosolyogtam.
-Mondjuk,ha oda tartok hogy felvigyelek hozzám és keressünk neked valami melegebb ruhát?
Újra megnémultam.Más esetben eszem ágában sem lett volna elmenni akárhová is egy teljesen idegen sráccal,de arra gondoltam nála biztosan nem találnak meg.
-Akkor mondhatjuk.Kivéve ha baltás gyilkos vagy.-mosolyogtam.
-Szó sincs róla.-mondta,felállt majd felém nyújtotta a karját.
-Hölgyem!-hajolt meg kissé amitől azonnal elnevettem magam.Felálltam és belekaroltam.

-Woaw...-mondtam amikor beléptem a házába.
-Semmi extra.-csukta be mögöttem az ajtót.
-Nagyon tetszik ez a krémszínű nappali!
A nappaliban a fal,a kanapé és a fotelok is krémszínűek voltak,középen egy fekete kis asztallal.Szemben pedig egy óriási tévével.A helyiség egybenyílt a hatalmas konyhával,és további ajtók rejtették további szobákat.
Mosolyogva nézett rám.
-Úlj le nyugodtan.-mutatott a kanapéra,amit én el is foglaltam azonnal.
Bement egy ajtón,majd kihozott egy melegítőnadrágot és egy pulóvert.Letette mellém,majd végignézett rajtam.
-Jézusom mi történt a lábaddal?-huppant le mellém.
-Mi?Ja ez?Hát megvágta egy pár giz-gaz...De nem komoly,vagy valami.-sütöttem le a szemeimet.
-Ne viccelj már,ez még mindig vérzik!-mutatott egy vágásra a térdem alatt.
-Nézd,ott van bent a fürdőszoba,ott megmoshatod és a szekrényen van jód.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon,amitől egy kicsit megijedtem.Ha nemet mondok ő is bántani fog mint Niall?Láthatta hogy kicsit beparáztam,ezért gyorsan hozzátette:
-Kérlek.
-Jó,oké.-mondtam.
-A nevedet elárulod?-nyújtotta felém a ruhákat miután felálltam.
-Mady.
-Örülök Mady,Connor vagyok.-mutatkozott be ő is.Rámosolyogtam,majd bementem a fürdőbe.
Leültem a kád szélére,majd ledobtam a pólót.Langyos vízzel leöblítettem a sebeket,majd Connor"utasításai" szerint fertőtlenítettem jóddal.
Visszabújtam a pólóba,aztán felkaptam a a nadrágját.Jót derültem azon,mennyivel hosszabb volt a szára.Gondosan felhajtottam,majd a szürke pulóverével a hátamon kicammogtam.Egy pillanatra idegesség fogott el amikor nem láttam a kanapén,de a konyhába pillantva megnyugodtam.Connor a idegesen álldogált és valamit éppen főzött.
-Mit főzöl?-léptem mellé,de azonnal megcsapott a palacsinta illata.
-Palacsintát sütök.-nézett rám frusztráltan.
-Szereted ugye?-vizslatta a szemem.
-Imádom a palacsintát.-ültem fel mosolyogva egy magasabb székre.
-Uhh,dejó!-mosolyodott el ő is,és minden idegessége elszállt.