16-Otthon

Imádom a palacsintát.-ültem fel mosolyogva egy magasabb székre.
-Uhh,dejó!-mosolyodott el ő is,és minden idegessége elszállt.

Miután benyomtunk pár palacsintát megkérdezte hogy van-e hová mennem.Elgondolkodtam azon,hogy rávágjam-e hogy van,de mivel nem így volt megkért hogy maradjak.Természetesen azt,miért nincs nem mondtam el neki.
Most itt fekszem egy ismeretlen fiú ágyában,míg ő a kanapéra lett száműzve.Ha anyám ezt megtudná,biztos hogy évekig nem engedne ki a szobámból.
Folyamatosan azon járt az eszem hogy mi legyen most velem.Úgy éreztem magam,mintha sárba ragadtam volna.Nem volt merre mozdulnom,mert mindenhol ott vártak rám.Lelki szemeim előtt láttam ahogy megjelennek és újra magukkal vonszolnak.Mégis mit tettem amiért ennyit kell szenvednem?

Egy ébresztőóra hangos zajára ébredtem.Felugrottam Connor ágyából,fentebb rángattam a nadrágját és kiszaladtam a nappaliba.
-Ne haragudj Mady!Halkabbra kellett volna vennem.-mentegetőzött miközben felült a kanapén.
Nevetve mellé másztam.
-Ugyan!
-Nézd,mennem kell dolgozni,de ha szeretnél itt maradhatsz!Kettőkor jövök haza,hagyok itt neked pénzt szóval rendelhetsz pizzát vagy valami.-ajánlotta fel,miközben a konyhába sétált,rólam egy pillanatra sem levéve a tekintetét.
-Ó,nem dehogy!-tiltakoztam azonnal.
-Miért nem?-tért vissza két pohár vízzel,majd felém nyújtotta az egyiket.
-Nem is ismersz!Miért vagy ilyen kedves velem?-fogtam a két tenyerem közé a poharat.
-Azért mert látom hogy segítségre van szükséged,és ha én nem akkor senki nem fog neked segíteni.-mondta egy szomorú mosoly kíséretében.
-Köszönöm...-mondtam beleegyezően.
-Örülök!-mosolygott.
-Ne haragudj,de tényleg sietnem kell.-nyomta a kezembe a távirányítót majd a fürdőszobába ment.
Bekapcsoltam a tévét és végignézve az összes bugyuta csatornát végül leragadtam a Spongebobnál.
Hiába néztem ezredjére,minden "poénon" hangosan felnevettem.Törökülésbe helyezkedtem és Connor takarójába burkolózva kezdtem nézni a mesét.
Connor kijött a fürdőszobából egy fekete szűk farmerban és fehér pólóban. Woaw,ez a srác iszonyú jól nézett ki.
Elmosolyodtam,amit ő viszonzott is.
-Komolyan,nagyon sajnálom,pedig elhiheted szívesen tölteném az időmet egy ilyen gyönyörű lány társaságában!-mosolygott még mindig.
-Semmi baj,inkább te ne haragudj hogy így belekavartam az életedbe!
-Ne butáskodj Mady!Sietek,a pénz a pulton,kulcs a zárban!-fordult meg majd becsukta maga mögött az ajtót.Hirtelen gondolatok ezrei árasztottak el.Niall és a fiúk nem tudják hogy melyik iskolába járok.Ha bemennék,elterelhetném a figyelmem.Az egyetlen bökkenő,viszont az hogy haza kéne mennem ruhákért és a könyveimért.
Az órára pillantottam.7:23.Ha minden igaz akkor anyám már régen elment dolgozni,Connor pedig csak kettő körül ér haza.
Tudtam hogy veszélyes amit kiterveltem,de meg kellett kockáztatnom.Kikapcsoltam a TV-t majd az ajtóhoz léptem.
Pár perc múlva már kissé zavarodottan mászkáltam az utcán.Nem ismertem ezt a várost teljesen,hogy pontosítsak inkább csak a lakhelyem környékét.Megkérdeztem egy-két járókelőt hogyan is találhatnék haza,majd miközben válaszoltak furcsa szemekkel vizslattak.Nem is csodálom,egy túlméretezett nadrág,póló és pulcsi nem lehet túl vonzó rajtam.Mit sem törődve velük,idegesen pillantgattam minden másodpercben jobbra-balra az ismerős szőke fejet figyelve.
Nagyjából 20 perc séta után végre beértem az utcánkba.Néhány fa mögül lestem meg,van-e valami gyanús a házunk körül.Miután kívülről semmi aggasztót nem láttam,közelebb merészkedtem majd beléptem az otthonomba.Alaposan körbenéztem,nem tartózkodnak-e itt,de megkönnyebbültem vettem észre hogy nem.
Felrohantam a szobámba,és egy bőröndöt teleszedve a cuccaimmal indultam visszafelé.
Elgondolkodtam azon,hogy hagyok anyának egy apró levelet,de nem mertem kockáztatni.Remélem nem veszi észre hogy eltűnt néhány cuccom.
Szörnyű volt ott lenni,úgy hogy nem tudtam mikor jövök következőre.Elérzékenyülve álltam a nappalink közepén amikor odakintről egy autó ajtajának csapódását hallottam.Rémülten pillantottam az ablakra,és azonnal beazonosítottam Niall fekete range roverjét.
BASSZAMEG!Miért pont most?
Eszeveszetten a hátsó ajtó felé rohantam,és reméltem hogy nyitva van,valamint kijutok mielőtt Niall beéérne.
Magam után rángattam a bőröndöt,futottam ahogy bírtam.A kert hátsó ajtajáig tökéletesen elértem,de aztán a szöszi öblös ordítását hallottam.
-AZONNAL GYERE VISSZA!
Eszemben sem volt visszamenni.
-MADY!-hallottam kiabálását,miközben becsaptam magam mögött a kis ajtót.
Szaladtam,magam után húzva a csomagomat.Nem voltam gyors.De van egy apró előnyöm.Ha kocsival akar utánam jönni,teljesen biztos hogy elkap.Kivéve...
Átrohantam a forgalmas úton és bevetettem magam egy sikátorba.Nekisimultam a falnak és vártam.

Fél perc.
Ennyit töltöttem a falhoz dőlve mire megláttam Niall autóját elhajtani,de óráknak tűnt.Megpróbáltam normalizálni a légzésemet,de nem igazán sikerült.Megfogtam a bőröndöm húzókáját,és néhány apró könnycsepp kíséretében indultam vissza Connor házába.Háromnegyed kilenc körül járt az idő,én meg mint egy mániákus,másodpercenként oldalra fordítva fejem pityeregve sétáltam.
Újabb húz percet sétáltam,majd megkönnyebbültem nyitottam ki az ajtót.Azonnal kulcsra zártam magam mögött,majd a szobába mentem.Letettem az ágyam mellé a cuccaimat,és végigdőltem az ágyon.
Hangos kopogás riasztott fel álmomból,azonnal az ajtóhoz siettem.Elfordítottam a kulcsot a zárban és vidáman néztem Connorra.
-Connor!
-Ki más?-kérdezte mosolyogva,majd bejött a lakásba.
-Ne haragudj,elaludtam.-mondtam a kanapéra huppanva.
-Semmi baj.-mosolygott rám.
Visszamosolyogtam majd bekapcsoltam a TV-t.
-Mady!-szólalt meg a szokásosnál mélyebb hangon.
Azonnal odakaptam a fejem,és láttam ahogy bosszúsan néz a pulton hagyott pénzre.
-Nem ettél semmit?!-kérdezte majd közeledni kezdett felém.
-Nem,de csak azért mert aludtam...-mondtam kis félelemmel a hangomban.