4.rész-Bezárva

-NEM TEHETITEK EZT VELEM!
Még mindig semmi.Folytak a könnyeim,mint a patak.
Percekig ütögettem az ajtót,de nem reagált senki.Feladtam,és zokogva,hátamat az ajtónak támasztva lecsúsztam a földre.


Sokáig így maradtam...Sírtam a földön fekve.Azon gondolkodtam,vajon miért pont én?Nem tettem semmit,egész életemben próbáltam "jó kislányként" élni.Mégis ez történik...
Erőt vettem magamon,és felmásztam az ágyra.Végignyúltam az ágyon és elaludtam.

Ébredezni kezdtem,de szinte azonnal szívrohamot kaptam.Egy kéz volt a derekamon,valaki mellettem feküdt és szuszogott.Riadtan ültem fel és pillantottam a magam mellett ébredező....Niallre??!?!!-NIALL?
-Mivan?-dörzsölgette a szemét.
Kérdőn néztem rá.
-Azt csinálok amit akarok.-vonta fel a szemöldökét.
Nem akartam válaszolni, ígyis eléggé haragszik rám.Körbefontam a karjaimat magam előtt,és elfordultam a fal felé.
Éreztem hogy felül,aztán hátulról átfogja a derekamat.
-Naaaa.Illik ennek örülni,tudod hányan lennének a helyedben?-kérdezte kacéran.
-Úgyérted hányan szeretnének elrabolva lenni?-dörmögtem.
-C-c-c.
Mocorogni kezdtem,szabadulni akartam a kezei közül.
-Engedj el!-szóltam erélyesen.-Kérlek.-tettem hozzá halkabban.
-Ez már valami.-mondta majd lassan elengedett.Aha,szóval így működik.
Ezután minden szó nélkül kisétált.
A tenyerembe temettem az arcom.Mikor lesz már ennek vége?

Üldögéltem és bámultam ki a kis ablakon. "Be free".Ennyi járt a fejemben.
Valaki kinyitott az ajtót,de mivel háttal voltam nem láttam ki,és nem is akartam.
-Ha bejövök fordítsd már ide a fejedet!-hallottam Louis hangját.
Megfordultam és ránéztem.
-Ne vágjál már ilyen hülye fejet mert szánalmasan nézel ki!-oltott.Gondolom azt várta hogy majd visszaszólok,de nem tettem.Mégis mi értelme lett volna?
-Azaz,semmire nem megyek veled.-indult ki a szobából,de az ajtónál visszafordult.
-Gyere,reggelizünk.-mondta kicsit lágyabban amivel engem is igazán meglepett.Tudatosult bennem,hogy milyen éhes is vagyok,ezért félve utánaindultam.
Komolyan,ez az egész ház egy labirintus!Össze- vissza mentünk,szótlanul amíg egy ebédlőhöz nem értünk.
Louis előreengedett (!!!) én pedig beléptem az ajtón.Egy nagy asztalnál a többi srác ült,belépésemre mosolyogva reagáltak.Mi ez a nagy kedvesség?Még jobban megrémített mint amikor durván viselkedtek velem.
Két hely volt szabad.Egy az asztalfőn,és egy Niall mellett.Gondolkodás nélkül a szöszi mellé ültem,na nem azért mert annyira szeretném,csak szerintem sérelmezték volna ha a másik helyet foglalom el.
-Oké,ki mit reggelizik?-kérdezte egy férfi,gondolom szakács vagy ilyesmi.
Mindannyian felsorolták hogy mit akarnak enni,aztán mindannyian rámnéztek .Nagyon nem akaródzott megszólalnom...
-Gofrit.-mondtam halkan.
-Tejszínhabot hozhatok rá,kisasszony?-nézett rám mosolyogva férfi,ha jól láttam a tábláján,Mike.
-Igen,köszönöm.
Visszasétált a konyhába (?) a srácok meg felém fordultak.
Kérdőn néztek rám,én meg nem tudtam mit csinálni...Lehajtottam a fejem és az ölembe ejtett kezeimet tanulmányoztam.
Fél perc múlva egymással kezdtek beszélgetni,mintha ott sem lennék,de ennek személy szerint örültem.Következőre akkor tértem vissza ebbe a dimenzióba amikor Mike  elémtette a gofrikat.Aha.Namost.Amikor én reggelit kértem akkor  kb. két gofrira számítottam nem százra.
Mindegy,nekiláttam az evésnek,de még mindig szótlanul.
-Mi baja van?-kérdezte Harry.
Nem kapott választ,csak hümmögést.
-Kérdezd meg.-mondta Zayn.
-Mady mi bajod van?-szegezte nekem a kérdést.
Lassan felemeltem a fejem és ránéztem.
-Semmi bajom.-feleltem halkan,aztán visszatértem az evéshez.

Mikor én végeztem,a srácok még mindig ettek.Hátradőltem a széken és a térdeimet kezdtem vizsgálni.
Azt,hogy mennyi idő telhetett el,nem tudom,viszont a következő amire emlékszem hogy Louis megfogta a vállam.
-Gyere Mady.
Lejátszódott a fejemben,mi is fog most történni.Valószínűleg vissza kell mennem a szobába és ki tudja meddig ott roskadnom.
Felálltam és elindultam kifelé az ebédlőből.Alig értem ki az ajtón éreztem hogy egy kéz a derekamra csúszik.
Meglepődött hangot adtam ki,erre Louis elnevette magát.Újfent lehajtottam a fejem.

*Louis szemszöge*
Furcsán viselkedett.Nem harcolt,nem küzdött,nem beszélt vissza.
Hagyta magát,ezért is gondoltam hogy most nem bántom.Besétáltam vele a szobájába,ő pedig azonnal az ágyára ült,háttal nekem.Elgondolkodtam,azután pedig leültem mögé.Kezemet a vállára helyeztem.
-Mady.Kérlek,mondd el mi a probléma.Könnyes szemmel nézett rám.Jézusom sír....
-Louis,elraboltatok,hiányzik a családom és nem tudom mi fog történni.-sírt.Utálom,ha egy lány sír.Azthittem,tök buli lesz az egész de kissé sem az.
-Sajnálom.Nem tehetek semmit.-mondtam,aztán kimentem a szobájából.
Vegyes gondolatokkal mentem végig a házon,egyenesen a fiúkhoz mentem.
-Srácok.-léptem be a szobába.Középen egy billiárd asztal volt,mellette székek és fotelok.Kényelmesen elterpeszkedve beszélgettek valamiről.
-Na lökjed.Mi volt?-nézett rám idiótán vigyorogva Harry.
-Fogjátok már be!Sír.Utál minket.
-És??Mióta érdekel minket ő mit érez vagy mit akar?Hát én pont leszarom.MIVAN?TALÁN EL AKAROD ENGEDNI HOGY BÖRTÖNBE JUSSUNK?-indult meg felém Niall ökölbe szorított kézzel.
-Mivan szöszi,meg akarsz ütni?Na hajrá!-néztem a szemébe.Niall keze meglendült felém....



Sziasztok!Megérkezett a negyedik rész,remélem tetszett!Írjátok meg a véleményeteket!! :)