8.rész-Niall

-Befele.-Szólt halkan.Bemásztam az autóba, aztán elindultunk. Elindultunk a végzetem felé.
-Niall ...- Kezdtem volna, de ő azonnal letorrkolt.
-Fogd be, ameddig még megőrzöm a hideg vérem!
Hogy ez mit akart jelenteni,pontosan nem tudtam,de talán nem is akartam.Halkan üldögéltem amikor egyszer  csak megállt egy kihalt útrészen.Kiszállt a kocsiból és kinyitotta a hátsó ajtót, jelezvén: itt az ideje hogy én is kiszálljak.Kikászálódtam, de jóformán kiegyenesedni nem volt időm mert rögtön a kocsi oldalának szorított.
-Az.Enyém.Vagy.-Mondta egyenként a szavakat.
-Megértetted? -szorította meg a karom.Tudtam, hanem válaszolok, könnyen újra megüthet...
-Igen.-Mondtam halkan és félve.
 -MEGÉRTETTED? -hajolt közelebb hozzám.
-Igen.-Fordítottam el a fejem.
 -Szép próba.-Mondta Niall és száját újfent az enyémre tapasztotta.Megpróbaltam eltaszítani magamtól, de ő sokkal erősebb nálam.Akkor döbbentem rá: nekem innen nincs menekvés.Azt csinál,amit akar.Tettem meg két sikertelen próbálkozást a szabadulásra, aztán feladtam.Niall egyre agresszívabb lett, én pedig rettegtem.
 -Ne ellenkezz, tudom hogy tetszik.-dörmögte a fülembe úgy hogy kirázott a hideg.Kezét végighúzta a hátamon, aztán váratlanul akkorát csapott a fenekemre hogy felvisítottam.
- Sssht.-Húzta gúnyos mosolyra a száját.
 -Niall kérlek engedj el! -könyörögtem. Nem válaszolt, csak kinyitotta az ajtót, belökött a kocsiba és mellém húzódott.Megfogta a vállaim és végigdöntött az üléseken.Felém mászott, aztán bekötötte a szemeim.Rohamosan gyorsult a légzésem a félelemtől.Fél perc múlva a bokáim égni kezdtek a fájdalomtól. Megkötözte a lábam.A kezeim ugyanerre a sorsra jutottak, én végig csendben tűrtem.
 - Elintézem hogy ne sikongass.-Mondta és valamit a számra ragasztott.Ficánkolni kezdtem mikor elindultunk.
 -Fejezd be mert esküszöm ha folytatod nem köszönöd meg magadnak!! -mordult rám idegesen.Jobbnak láttam abbahagyni az egészet.Mozdulatlanul feküdtem, nem láttam semmit. Niall Lassan megállt és kiszabadított.Számomra teljesen ismeretlen helyen voltunk.
Megragadta a felkarom és elindultunk a házba.Úgy látom,panaszkodnom most  sem kell majd,egész szép helyen voltunk.Jó,nem azt mondom persze hogy örültem mert...Mert ki az aki örül annak ha elrabolják...
Besétáltunk és tényleg király kis ház,modern és hatalmas.Niall nem beszélt velem,csak aggresszívan szorította a karom.Egy általam nappalinak nézett helyiségben a másik 3srác ült.Ahogyan megláttak minket azonnal befejezték a beszélgetést és kikapcsolták a tévét.Niall megtaszította kanapé felé,ez elég egyértelmű jel volt.Leültem és végignéztem rajtuk.Senki nem beszélt,de mindenki akart.
-Szóval.-kezdte Niall.-Ki akarja kezdeni?
-Mégis mi a szart gondoltál?-emelte meg a hangját hirtelen Harry.-Naiv vagy.Azthitted ha ez az ötven kilós kis mitugrász elvisz,akkor nem fogunk utánad menni és megtalálni?Hát eszem megáll.Komolyan,mondd már meg nekem őszintén!MI A SZART GONDOLTÁL?
Lehajtottam a fejem és beharaptam a szám,ezzel próbálva visszatartani a könnyeimet.
-Harry...
-Louis ha megint védeni akarod inkább fogd be.-mondta nyugodt hangon Louisnak Liam.
-Nem csak azt akarom mondani hogy kihagytad azt a részt hogy a gyík srác bezárt minket,valamint MIATTAD kellett eljönnünk.-nézett rám.
Louis...Azt hittem hogy tőle még várhatok némi támogatást vagy valami...Igazuk van..Naiv vagyok.
-De..Hogy érted azt,hogy miattam kellett elköltöznötök?-kérdeztem halkan Louis szemébe nézve.
-Szerinted?-kiáltott rám.
A szám szélét rágva néztem Niallra aki egy fotelben ült.
-Elraboltunk.-röhögött rám.-Aztán a kissrác felhívta ránk a figyelmet.Szerinted maradhattunk volna ott?Nem.Örültünk hogy volt fél óránk elhúzni.
-Máskor ne raboljatok el embereket és nem lesz ilyen problémátok.-Ahogy kimondtam megbántam.
-Na elmész te a picsába.Mi a szart gondolsz magadról?-állt elém Harry.
-Harry.Nem.-szólt rá Niall nyugodt hangon.-Elmondom a szabályokat.Ameddig kussolsz és nyugton maradsz szabadon mozoghatsz a házban.Az én szobámban fogsz aludni és mégegyszer meg ne próbálj elmenni vagy hasonlók.Megértetted?-mondta még mindig nyugodtan.
Meglepett.Elszöktem de nagyobb szabadságot ad.Vajon ezzel akarja elérni hogy ne történjen meg többé....?
-Igen,persze.-válaszoltam meglepetten.
-Oké,a vitát lezárom nem érdekel senki véleménye.-mondta majd felállt és elsétált.Csak így.Senki nem kapott választ.
-Csak hogy tudd.Elegem van belőled.-mondta Liam majd ő is felment a lépcsőn.
Hárman maradtunk lent.Louis Harry és én.Ajajj.
-Hát te valamit rohadt jól csinálsz ha Niall ilyeneket enged meg neked.-nézett a szemembe Harry.
-Ezt hogy érted?Nem én vagyok az első akit...
Mindketten felröhögtek.
-Nem.-válaszolt Louis.
-De egyáltalán miért vagyok itt?
Újabb röhögés.Köszi,remélem jól szórakoztok srácok.
-Azt csak ő tudja.Mikor miért.-hallottam Harry hangját.
-Aha...Megkereshetem?-kérdeztem Niallra utalva.
-Felőlem.Első emelet folyosó végén jobbra első szoba.-mondta újra Harry.
Nem válaszoltam csak feltápászkodtam és elindultam a megadott irányba.Követtem az utasításait és bekopogtam Niallhez.Jó ötlet?Simán félreérthettem valamit...Mi ez a hirtelen nyugodtság?Millió oka lehet.De mostmár mindegy mert hallottam beinvitáló szavait.
Lassan kinyitottam az ajtót és bedugtam a fejem.
-Bejöhetek?Ha már úgyis itt fogok "lakni".-kérdeztem halkan.
-Gyere.-mondta aztán visszafordult a laptopja képernyőjéhez.
Belépkedtem a szobába és megálltam a közepén.Nem tudtam,leülhetek-e mellé az ágyára vagy inkább mást válasszak.
-Ülj ahova akarsz.-mondta fel sem nézve,gondolataimban olvasva.Hangja lágy volt,már-már kedves.Egy kisebb fotelt választottam a letelepedéshez.
-Niall mondd..-kezdtem bele a mondandómba mire felemelte a tekintetét.-Nincs koncertetek vagy hasonló?
-Nem,szünetünk van.
-Tudják hogy ti vagytok?-utaltam a rendőrségre.
-Nem.Megúsztuk.
-Sajnálom.-mondtam a padlót kémlelve.Mi van velem?Sajnálom?Dehogy(nem).
-Valamilyen szinten neked is meg a haverkádnak is igazatok van de innen nem fogsz elmenni.-mondta én pedig felrántottam a fejem.
-Meddig?
-Terveim szerint soha.
MIVAN?Mire készül?Gondolatok és kérdések százai futottak át az agyamon,de végül csak egy dolgot ejtettem ki a számon.
-Niall mit akarsz?Miért vagyok itt?-néztem rá könnyes szemekkel.
-Szeretlek.