13-Ne bántsd őt!

Hellow!Eszméletlenül sajnálom hogy még csak most,de én abban a hitben éltem hogy beütemeztem ezt a bejegyzést,és már olvastátok! :D

13

Odaléptem és minél kisebb hangzavart keltve próbáltam kihúzkodni sorban  a fiókokat,ezalatt a fiúk folyamatosan ordítoztak az ajtó előtt.Semmi hasznosat nem találtam csak idióta fésűket meg krémeket.Az utolsó fiókot nem tudtam kinyitni.Akkor már rájöttem:ez az amit én keresek.Idegbetegen kezdtem rángatni,hátha,de persze semmire nem jutottam vele.Kétségbeesetten ültem le a földre és hallgatni kezdtem a beszélgetésüket.
-MADY HA MOST AZONNAL NEM ENGEDSZ BE BETÖRÖM AZ AJTÓT!-kiabált Niall.
Eleredtek a könnyeim.Ha Niall bejut akkor az isten tudja mit fog csinálni.Ha nem,akkor nekem kell valahogy kimennem,mert nem élhetem le itt az életem.Így is-úgy is: nekem annyi.
-Mady gyere ki.-mondta Louis,de nem éreztem a hangján hogy ideges lenne.
LOUIS!Ő megvédhetne...De mégis mit remélek?Úgysem fog megvédeni.Nem szállna szembe a szöszivel.Akkor bármit megtettem volna azért hogy eltűnhessek onnan.
Hallottam egy ajtócsapódást a bejárat felől de nem érdekelt.
Elkezdtem rosszul lenni.Szédültem és fájt a fejem.Valószínűleg annyira felidegeltem magam hogy ez történt.Megijedtem.Még sosem éreztem ilyet.Egyre tompult a srácok hangja és homályosult a látásom.Aztán egyszercsak minden elsötétült...
-Hé!KUSS!-hallottam még halkan Harry hangját.-Nem mocorog!
-Bazdmeg.-"állapította" meg Liam.
Egy pillanatig még hallottam Niallt de aztán megszűnt a külvilág.


-Srácok!Felkel!-mondta Louis valahonnan a közvetlen közelemből.
-Tényleg?-gyűlt körém további néhány ember.
Lassan és nehezen tudtam kinyitni a szemeimet.Még mindig szédültem egy kicsit,és nem láttam tisztán de Niall fejét azonnal felismertem magam előtt.Ijedten rándultam össze Louis ölében és inkább a mellkasa felé fordítottam a fejem.
-Hé Mady.Nyugi.-simított végig a karomon.-Nem bántalak.Minden oké?
-Úgy nézek ki mintha minden oké lenne?-dörmögtem felé fordulva.Ekkor azonban észrevettem,hogy nem csak a megszokott négy srác van körülöttem,hanem Zayn is velünk volt.
-Zayn?-ültem fel.
Zayn féloldalasan elmosolyodott.
-Heló.-mondta egyszerűen.
-Hey,gyere felviszlek.-próbált meg Niall a karjaiba venni.
-Hagyjál engem békén,tudok én járni.-löktem félre durván a kezeit.Idegbetegen tápászkodtam fel Louis öléből és kiviharzottam a fürdőszobából.
-Pff!Még hogy ő vigyen fel.Hagyjuk már.Nem bántott eddig eleget?Gyűlöllek Niall Horan,tudd meg gyűlöllek.-morogtam magamnak miközben trappoltam felfelé.
-Szeretem amikor a teljes nevemet ilyen idegesen mondod.
-Niall mi a faszt követsz már engem komolyan?-néztem rá dühösen.
-Umm tudod Mady..Egy helyen van a szobánk.
-Miért most kell felmenned?
-Mert én most akarok.
-Akkor én lemegyek a nappaliba.
-Lehet hogy inkább tévézni van kedvem.-vigyorgott.
-Niall-sóhajtottam.
-Csak viccelek,sajnálom Mady.-mondta majd hátat fordított nekem és elment.
Felmentem a szobába és bebújtam az ágyba.

Lassan nyílt az ajtó.Zayn dugta be rajta a fejét majd szorosan maga mögött zárta is az ajtót.Törökülésben elhelyezkedett velem szemben az ágyon.Nem igazán tudtam,kellene-e valamit mondanom neki,de ő megoldotta.
-Az öngyilkosság a gyengeség jele.-közölte egyhangúan majd a szemembe nézett.
Kissé felháborodva,ingerülten húztam ki magam.
-Miért lenne a gyengeség jele?Szerintem az a gyenge aki ezt mondja,nem tudhatod ki mit élt át!-kis szünetet tartottam,majd nagy levegőt vettem.-Egyébként meg miből veszed hogy öngyilkos akartam lenni?
-Nézd Mady,eddig nem voltam biztos benne,csak egy tippnek szántam.De mostmár minden kétséget kizáróan az akartál lenni.-mondta idegesítően nyugodtan,végig a szemembe nézve.
Beharaptam az ajkam és idegesen néztem le.
Zayn elterelte a témát,majd viszonylag sokáig beszélgetett velem.
-Mady,ugye tudod hogy két nap múlva újra koncertezni fogunk?
-Nem..vagyis már igen.De ez engem hogy érint?
-Velünk jössz.
-Mi?Zayn miről beszélsz?
-Nem fogunk itt hagyni egyedül.
Nagyot nyeltem.Ha elvisznek valahova esélyem lesz elszökni.
Hirtelen valaki erélyesen kezdett dörömbölni az ajtón.
-KIBASZOTT GYORSAN NYISSÁTOK KI AZ AJTÓT!-ordított Niall.
Ijedten az előttem ülő srácra néztem,aki nyugtató pillantást lőtt felém.Felemelkedett majd az ajtóhoz lépve elfordította a kulcsot a zárban.Szélesre tárta az ajtót majd szóra nyitotta a száját,de levegőt venni sem volt ideje. Niall egy erős mozdulattal hátralökte,majd felém indult,de valaki visszarántotta.
-Hé neked meg mi bajod van?-kiáltott a szőkére Zayn.Láttam Niall szemén hogy elvesztette a fejét.
-NEKEM MI BAJOM VAN?LÁTOD TE MAGAD EMBER?MI A SZAR BAJOD VAN?
-Mert?-kérdezte Zayn még mindig higgadtan.
-BEZÁRKÓZOL VELE AZ ÉN SZOBÁMBA,SZERINTED MÉGIS MIT KÉNE GONDOLNOM?-ordított.-ÉS IGAZÁN NAGYON SAJNÁLOM HOGY MEGZAVARTAM VALAMIT!-ordibált Niall gúnyos hangon,majd magától ismét eltaszította a barátját és felém iramodott.Megragadta a csuklóm és kirángatott az ágyából majd becsapta mögöttünk az ajtót.Pár másodperc múlva hallottam ahogy Zayn utánunk indul,de Niall megállíthatatlan volt.Erősen szorította a kezem,és rám sem nézve hatalmas léptekkel menetelt a bejárati ajtó felé.
-NIALL!-kiáltotta fekete hajú srác az irányunkba.Azonban ő meg sem állt,feltépte az ajtót és a kocsijába toloncolt.Feltépte az ajtót és azonnal indította a kocsit.
-NIALL NE BÁNTSD ŐT!-kiáltozott utánunk,de akkor már száguldottunk.
Száguldottunk,de hova?